Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
KÖZLEMÉNYEK Demény Lajos VERESS ENDRE A ROMÁN-MAGYAR KÖZÖS MÚLT KUTATÁSÁNAK SZOLGÁLATÁBAN* A 20. század közepéig nem volt a magyar és a román történetírásnak még egy olyan művelője, aki akkora hozzáértéssel és kitartással kutatta volna a két nép közös műltját mint Veress Endre. Hivatásnak és életcélnak tekintette ebbéli munkáját, s mert felismerte, hogy e téren sok a törleszteni valója mindkét történetírásnak, ott kezdte, ahol minden alapos kutatásnak kezdenie kell: a források feltárásával és kiadásával. Ezen a téren és három kötetes magyar-román könyvészetével1 alkotott ő maradandót. Nem tagadjuk ezzel feldolgozásainak fontosságát és hasznát, de forráskiadása mind jelentőségénél, mind értékénél fogva túlhaladta azt, amit feldolgozásaiban nyújtott. Már pályája kezdetén a források feltárását és közlését múvelte szívesebben. Korai dolgozataihoz csaknem mindig csatolt kiadatlan kútfőket, amíg egy évtizednyi fáradtságos búvárkodás után első önálló forráskiadványát bocsátotta útjára. Negyven év leforgása alatt, egészen 1948-ig 40 kötetet adott ki, ami magában is ritka teljesítmény A kéziratot csaknem három évtizeddel ezelőtt készítettem, amikor néhai Arvay Árpáddal Veress Endre román levelezése című könyvünk kiadását terveztük a Politikai Könyvkiadónál megjelenő, Bitay Ödön szerkesztette Testamentum sorozatban. Terjedelmes levelezéséből a román tudósokkal, írókkal mintegy 100 levelet választottunk ki. Az eredetileg románul írt leveleket Arvay Árpád fordította le magyarra, ő állította össze a levelezés bevezetőjét és fűzött jegyzeteket a közlésre szánt levelekhez. E sorok írójának jutott a feladat, hogy Veress Endre munkásságáról összefoglaló tanulmányt írjon. Veress Endre Pécsett élő Endre nevű fia rendelkezésünkre bocsátotta az apja által 1943-ban Szabó T. Attila felkérésére összeállított kéziratát „szépirodalmi és tudományos" munkásságáról, amelyet eredetileg az Erdélyi Múzeum-Egyesület szándékozott kiadni. A kiadás elmaradt, és Veress Endre tovább dolgozott kiadott munkáinak bibliográfiáján, kiegészítve azt beszámolójával kéziratos hagyatékáról. A cím nélküli, mintegy 75 lapnyi gépelt kéziratnak mi Veress Endre számvetése címet adtuk. Ezen a címen hivatkoztunk rá ifj. Veress Endre beleegyezésével. Mint ismeretes, a Veress-hagyaték az MTA Könyvtárába, levelezése pedig a Magyar Országos Levéltárba került. Tervezett kiadványunkat a román cenzúra betiltotta. Tanulmányom azóta is hevert íróasztalom fiókjában. Korábban nem volt kedvem kiadására, mert magán hordta a kor és a mostoha körülmények pecsétjét. Közben a kutatás nem állott helyben. Kiegészítésekre, módosításokra szorult dolgozatom is. Kihagytam belőle a csángó-magyarságra vonatkozó Veress-kutatások viszonylag részletes tárgyalását, noha ezekkel annak idején arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy Romániában a hivatalos történetírás a csángók vonatkozásában a hamisítástól sem riadt vissza. Magam Veress Endre pályafutásával már korábban is szembenéztem. 1967-ben megjelent két tanulmányomban, majd később dolgozatokat közöltem Nicolae Iorga, loan Bogdan, G. T. Kirileanu és I. С. Filitti román tudósokkal folytatott levelezéséről. Közben a Csatári Dániel megemlékezése (Veress Endre emlékezete. Gyula 1960) után mások is foglalkoztak a történész Veress Endrével. Itt csak Engel Károly, Kovách Géza és főleg Benda Kálmán kutatásaira utalok. 1 Bibliográfia románo-ungará de Dr. Andrei Veress. Volumul I. Románii in literatura ungará §i ungurii in literatura románá (1473-1780). Bucure§ti (a továbbiakban: B.) 1931. XXXII+368; Volumul II. (1781-1838). B. 1931. 398; Vol. III. (1839-1878). В. 1935. XVIII+388.
