Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
90 DEMÉNY LAJOS Forrásfeltárás és kiadás Veress Endre első jelentősebb forráskiadványa 1906-ban jelent meg a Magyar Történelmi Emlékek Okmánytárának sorozatában. Ez volt az akadémiai sorozat 32. kötete. A kötethez írt előszavában levéltári kutatásairól az alábbiakban számolt be: „Tíz esztendeig gyűjtöttem már a Báthoryak2 korára, vagyis Erdélyország belügyi, külföldi összeköttetései, vallási, gazdaság- és művelődés-történetére az 1571-1613 közti évekből: itthon, meg Bécsben, Csehország, Porosz-, Lengyel- és Oroszország levéltáraiban, midőn múlhatatlan szükségét éreztem annak, hogy gazdag gyűjteményemet kiegészítsem a vatikáni titkos levéltár vonatkozó anyagával. E forró vágyam teljesült is a Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottsága kegyes támogatásával érhettem meg, midőn 1901 legelején először mehettem Rómába s dolgozhattam levéltáraiban félévig. Főmegbízatásom volt: gyűjtésem kiegészítése, kiterjesztvén a történelem minden ágára s az élet minden megnyilvánulására, de különösen kutattam az Erdélyben élt olaszok és más idegenek leveleit és tudósításait"3. A történelemírásban sokszor emlegetnek véletlenszerű nagy felfedezéseket, olyan források feltárását, amelyek a kutatott kérdés vagy jelenség egész képét új távlataiban tárják elénk. Ez a látszat annak a szemében, aki a búvárkodás belső titkait nem ismeri. Veress Endre rövid megjegyzése is inkább ezt a tévhitet látszik alátámasztani. „Munkálkodásom közben — írta ő — egyszer a vatikáni levéltár egyetlen kötetében Carillo Alfonz spanyol jezsuita hetvennél több erdélyi keltezésű vagy vonatkozású érdekes levelére és jelentésére akadtam".4 A valóságban a történészünk felderítette akták több hónapos levéltári munka után kerültek elő, miután a csomók és kötetek százait nézte át. Azonosításukhoz és jelentőségük felismeréséhez hozzájárult Erdély történetének beható ismerete. Még mielőtt kezébe kerültek volna a szóban forgó jelentések és levelek, Veress tudta milyen fontos szerepet játszott Carillo abban, hogy Báthory Zsigmond a törökellenes koalíció mellé szegődjön és részt vegyen a tizenötéves háborúban. Ismételt és hosszú erdélyi tartózkodásai, a Habsburg-diplomácia bensőségesebb mozgatórugóinak alapos ismerete, közvetítő szerepe kapcsán Carillo olyan információk birtokába jutott, melyeknek papírra vetése semmiképpen sem kerülhette el a történész figyelmét, még akkor sem, ha a tények csoportosítása és magyarázata ellentmond a más források alapján ismert összképnek. Carillo leveleit, beszámolóit nem egyetlen levéltár őrzi. Fáradságos munkába került az egész anyag összegyűjtése. Erről maga Veress Endre is szót ejt. „A kézirat bírálata és megjelenése közé — írta Veress — négy esztendő, meg második és harmadik római tanulmányutam esik, folyton ellenőrizvén kutatásaimat és újabbnál újabb iratokkal bővítvén gyűjteményemet mindenünnen, ahová eljuthattam vagy leveleimmel elérhettem. S hogy az ilyen munka mennyi gonddal és vesződéssel jár, azt igazában csak az méltányolhatja, aki már próbálta, mit tesz: 2 Az ellentmondások elkerülése végett Veress nyomán így írtuk mi is a Báthoryak családnevét. 3 Carillo Alfonz jezsuita-atya levelezése és iratai (1591-1618) Közrebocsátja Dr. Veress Endre. Bp. 1906. XXI +739. az V oldal. (A továbbiakban Veress. 1906.) Itt jegyezzük meg, hogy az 1906. évi kiadványát Veress később egy új kötettel egészítette ki. Lásd: Carillo Alfonz jezsuita-atya levelei és iratai (1591-1618). Közrebocsátja Dr. Veress Endre. II. Bp. 1943. XIV+488. Ez is a Magyar Történelmi Emlékek sorozatban látott nyomdafestéket., mégpedig az Okmánytár 41. köteteként. A továbbiakban Veress 1943. 4 Veress 1906. V-VI.
