Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 803 oroszok ellen. Ekkor egy nem hivatalos követ (ágens), ládonyi Horvát Ferenc indult a fejedelemtől Konstantinápolyba. Titokban utazott, és a megbízása szerint meg akarta tudni, hogy a Porta fogadja-e az erdélyiek követségét, illetve valóban háborúra készül-e a cárral. Horváth a visszatérő franciák kíséretében távozott 1705 augusztus elején a fejedelem környezetéből4 1 , és Temesvár majd Belgrád érintésével érkezett Konstantinápolyba. Útközben a franciák nevében megkérdezte a temesvári és a belgrádi beglerbégeket, hogy szerintük fogadná-e a Porta Rákóczi erdélyi követségét. Ezt mindkét török méltóság bizonyosra vette, de mint alább látni fogjuk, erre a szintre soha sem jutott el a török-magyar diplomáciai viszony.4 2 A hivatalos kapcsolatkeresés megkezdése előtt elengedhetetlen volt a tájékozódás, hiszen a két állam közötti helyzet rendezése csak ünnepélyes követségen keresztül volt lehetséges. Ennek a természetes előfeltétele a titkos kapcsolatkeresés. Rákóczi maga is tudta, hogy ha komoly támogatást kíván a Portától, ettől nem vonhatja vissza magát. A belgrádi pasának küldött levelében ki is fejti, hogy az elkövetkező országgyűlés után, „azon Gyülesbül az Fenyes Portara mind Magúnk s' mind az Orszagh követeit igyekezzük el küldeni, az Fényes Porta és a' Gyüzhetetlen Török Császár előtt kivantató dolgainknak folytatasara, azon alkalmatossaggal Hatalmassagodnal is fogják Követeink magokat Levelünkkel be jelenteni, el hittük az midőn azok Hatalmassagod igazgatasa alatt való Földre erkeznek az jó szomszedsagos Baratsag meg mutatását meg nem vonnya töllük; sőt előre is ollyan rendeleseket tészen hogy azon Követink minden bantodas nélkül mehessenek az Győzhetetlen Török Császár birodalma s' Hatalmassagod igazgatasa alatt való földre, "4 3 Horváth Ferenc még el sem kezdhette diplomáciai tevékenységét, amikor megérkezett Rákóczi udvarába egy török követ, aki Ali bégnek adta ki magát, és olyan kijelentéseket tett, amelyek arra utaltak, hogy a Porta maga szorgalmazza a magyarokkal kötendő megállapodást.' Az állítólagos „török bég" kilétéről igen nagy mennyiségű forrás áll a rendelkezésünkre, amely lassan elégséges lesz arra, hogy a szereplése körülményeit feltárjuk. Erre a jelen tanulmányban sem teszek kísérletet, hiszen messzire vezetne. Említése azonban nagyon fontos, hiszen az eset bemutatja, hogy Rákóczi udvarában miként érvényesülhetett egy bátor tatár kalandor. A magyar források mind Ali bégnek említik, pedig a róla szóló török és saját kezű levelekben mindig Hüszein néven szerepel. Tatái- származású volt, eredetileg az új krími kán, Gázi Giráj kán levelével jött, bejelentendő a trónralépését. A moldvai, havasalföldi vajdák és erdélyi fejedelmek, s természetesen a kánok mindig követségeken keresztül tudatták a szomszédaikkal a hatalomra jutásukat.44 Azonban a tatár követ, túllépve a meghatalmazását, Rákóczi előtt a nagyvezír agájának adta ki magát, s ebben a szerepben tetszelgett, majd pedig tárgyalásba bocsátkozott II. Rákóczi 41 Ráday /., 444.; Horváth Ferenc követutasítása: Archívum Rákocziánum I. 376-377. 42 Ráday I., 444:3.; MOL Rákóczi-szabdh. lt. I. Caps. Β. 13. fasc. (Belgrád, 1705. 08. 17.) 43 Ráday-lt I. d/2-3. 7. Rákóczi levele a nándorfehérvári pasához. 1705. 07. 11. Váci tábor. Magy. ny. Tisztázat. 2.f.; Ráday /., 444. 3. jegyzet. (A d/l-14-ből áthozva a d/2-13-ba.) 44 Thaly Kálmán: Bay Mihály és Pápay Gáspár naplója tatárországi követségükről I. (1705-1706) Századok 7 (1873) 608. Őrzés helye: MOL Rákóczi-szabadságharc It. G 15 (Az emigrációba vitt rész) I. 1. 9. doboz Caps. C. fasc. 41. fol. 1-16. A kán igazolta, hogy valóban ő küldte az üdvözlő levelet Rákóczinak: „Úgy vagyon, mi küldtük volt köszöntő levelünket a királyhoz."; Bay Mihály követutasítása a tatár kánhoz: Ráday /., 460-464. 1705. 10. 10.
