Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 799 Talman pénzzel próbálta ellensúlyozni Ferriol ténykedését, aki minden áron háborúba akarta vinni az oszmán sereget. A felmerülő több hadszíntér közül a franciák a magyarországi beavatkozást erőltették a legjobban. Állítólag áprilisban 4000 fő janicsár indult Belgrádba és Temesvárra, bár lehet, hogy ez a szám túlzó, s az eset összefügésben lehet a török krónikák 500-500 főnyi erősítésről szóló adatával. A portai urak azonban nem mertek még így sem eltérni a korábbi kétarcú tevékenységüktől: bár ígérték a segítséget, de nem szegték meg a karlócai békét. Elméletileg megnyitották a lehetőséget arra, hogy szultáni alattvalók átmenjenek a magyar seregbe szolgálni, de a szervezett keretek közötti, tisztek vezetése alatt való csatlakozást — nem beszélve zászlóról, dobról és turbánról —, amelyek szervezett oszmán reguláris erőket jeleztek volna a kurucok között, szigorúan megtiltották a török katonáknak.23 1704 májusában török futár érkezett a magyar táborba, és azt a hírt hozta, hogy Rákóczit 10 ezer katona várja a török határon, hogy csatlakozzon a magyarok harcához. A fejedelem nagyon érdekesen reagált az állítólagos török ajánlkozásra. Bár szüksége volt katonai támogatásra, mégis azt írta Bonnac márkinak, hogy kényes dolog elfogadni a segítséget, mert ez idővel hasonló függést eredményezhet, mint az osztrák megszállás.2 4 Egy ilyen felajánlkozás török részről mind a Porta korábbi, mind a továbbiakban mutatott magatartásával ellentétben állt.25 Köpeczi Béla kutatásai alapján megállapíthatjuk, hogy a hírt a francia diplomácia költötte. A konstantinápolyi francia nagykövet, Ferriol tárgyalt a nagyvezírrel, akiből ki akarta venni, hogy beavatkozik-e a Porta Magyarországon. A válasz nem volt egyértelmű, a török méltóság utalt arra, hogy a magyar határokhoz 10 ezer főnyi erősítés indul, amelyből a franciák a számukra legkedvezőbb hírt olvasták ki. Michel követségi titkár ezzel a hírrel Rákóczihoz indult, és oly határozottan beszélt a török támogatásról, hogy a magyar táborban egy idő után senki sem kételkedett a török segítség megérkezésében.26 Rákóczi májusban a Lengyelországban tartózkodó kancelláriai titkárának, Rádaynak, a következőket írta: „írhatom, hogy a török resolválta magát az mellettünk való hadakozásra, melly is az Kegyelmed instruktióját le nem rontja, mivel mind pénzen fogadott hadaim lesznek, más segítség nem lévén az körüllevő országokban czaknem naponként nevekedő hadakozás miatt. "2 7 A követek ugyanezt adták tovább a szabadságharcot támogató porosz ud-mit auch aniezo etwas dergleichen veranstaltet werden möchte," ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) 176 Konv. 2. (1704) 23 Benda, 1962. 198-200.; Hurmuzaki, Documente VI. 22-23. Nr. XV 24 Benda, 1962. 200.; Ráday I., 122:1. Hurmuzaki, Documente, VI. 20; Thaly Kálmán: Késmárki Thököly Imre naplói. Budapest, 1870. 527.; Rákóczi török leveleinek másolati könyve Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Fol. Lat. 4056.; Hengelmüller, Freiherr von: Franz Rákóczi und sein Kampf für Ungarns Freiheit. Stuttgart - Berlin, 1913. 144-145. Michel követségi titkár hozza az információt. 25 Mindenesetre érdekes, hogy Talman egyik jelentésében arról olvasunk: a határmenti törököket nem lehetett visszatartani attól, hogy a magyarokhoz álljanak, s így fennáll a veszélye, hogy 8-10 ezer fővel megerősödnek a rebellisek. Rákóczi kihirdette, hogy aki hozzájön, annak jó zsoldot kínál. Bár a 10 ezer fős török segítségről s a téves hírt terjesztőkről egyelőre nincs információm, de a sereg várható nagyságát — mint látjuk — Talman is ekkorára tette. Hurmuzaki, Documente, VI. 22. 26 Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966. 64-69. 27 Ráday /., 155. Rákóczi levele Ráday Pálhoz Lengyelországba, Dunapataj, 1704. 05. 21.
