Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
800 PAPP SÁNDOR vari prédikátornak, Ernest Daniel Jablonskinak.28 Erre a nagy befolyással bíró protestáns pap kifejtette, hogy inkább a keresztény uralkodóval, a királyukkal kössenek békét a magyarok, minthogy Magyarországot a török fegyver alá vessék.2 9 Rákóczi valóban félt attól, hogy a török hatalom a saját érdekeinek védelmében száll ki a harcmezőre, és megkísérli visszafoglalni azokat a magyar területeket, amelyeket az utóbbi háborúban elvesztett. Ezért a francia udvaron keresztül garanciákat kért, hogy a Porta nem magának hódít, illetve azt akarta elérni, hogy a török csapatok ne önállóan, hanem a magyar csapatok közé beosztva, magyar vezetés alatt harcoljanak. Kárpótlásként pedig felajánlotta, hogy meghatározott összegű évi ajándékot fizet mind Magyarországért, mind Erdélyért. Eleinte 4000-4000 főnyi janicsárt és 2000-2000 főnyi lovasságot igényelt, később egy XIV Lajos elé terjesztett tervezetben összesen 6000 gyalogos és 2000 lovas iránti kérelmét nyújtotta be, akiknek zsoldot ígért, és kérte, hogy a hadsereg élelmiszer-és lőporellátásában segítkezzen a Porta. (A lőporellátás a török területen is gondot okozott, 1707-ben ennek orvoslására egy új lőpormalmot állítottak fel Temesváron.)3 0 A félelem, hogy a török támogatás ára újabb magyar területek elvesztéséhez vezethet, megalapozottnak tűnt. Ismert, hogy XIV Lajos háttérbe szorítva a magyar érdekeket, területi engedményeket ígért a törököknek a hadba lépés esetére, így Pétervárad erődjét és Bácskát.3 1 Úgy tűnik, a magyar felkelők vezérének nem kellett túl nagy lelkiismereti kérdést csinálni a török segítség elfogadásából, mert kiderült, hogy nem állomásozott semmilyen komolyabb török had a magyar határon, s csak egészen kis csoportok jöttek át harcolni, melyek létszáma valóban nem fenyegette a Porta és Bécs között megkötött békét.32 A fentiekben két olyan elemet találunk már 1704-ben, amely a török kapcsolatrendszerben állandóan vissza fog térni: egyrészt a magyarok évi rendszeres ajándékot (valójában évi adófizetést) ígérnek a segítségért, amelynek fontos politikai következményei voltak; másrészt a szakirodalomban felbukkant az a lehetőség is, hogy mind a Habsburg-udvar, mind a franciák Magyarország területéből jutalmazták volna a török Portát, ha az ő oldalukon avatkozik be a küzdelembe.33 Míg a francia politika ezirányú törekvése valóban végigkísérte a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeit, addig a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv anyagában sem-28 Ráday I., 156. Ráday Pál és Okolcsányi Mihály levele Varsóból, 1704. 07. 11. 29 Ráday I., 161. 30 Karácson, 1914. 328-329, Nr. 360. 31 Benda, 1962. 202.; Köpeczi, 1966. 69-70.; Legrelle, A.\ La diplomatie française et le succession d'Espagne. IV Grand, 1892. 330.; HHStA Türkei I. (Turcica) Karton 177 Konv. 1 (1706) fol. 43-60. 1706. 09. 02. praes. die 22 detto. „was gestalten der grosse ottomanische Käyser Sultan Soliman in gleichen coniuncturen zu seiner Zeit für Frankreich sich angenomben." 32 Dávid Géza: Török és tatár katonák Rákóczi seregében. Köpeczi Béla - Hopp Lajos - R. Várkonyi Ágnes (Szerk.): Rákóczi-tanulmányok. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980. 159-168.; Seres István: Ludányi Bay András törökországi küldetése 1707. Rákóczi-kori tudományos ülésszak. II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársai, valamint Vaj Ádám hamvai hazahozatalának 90. évfordulója alkalmából. 1996. október 25. Vaja, 1997. 46-64.; Seres István: Egy krími tatár nemesúr II. Rákóczi Ferenc udvarában. Tanulmánykötet Heckenast Gusztáv emlékére. Miskolc, 2001. 102-119.; Seres István: II. Rákóczi Ferenc török katonái 1708-ban. Keletkutatás 1996 tavasz 91-98. 33 A francia követ, Ferriol is beszámolt erről a hihetetlennek tűnő történetről, miszerint a Habsburg-kormányzat török segédhadakat kért volna a Portáról. Benda, 1962. 203-204.
