Századok – 2004
Tanulmányok - Fodor Pál: „Hivatásos törökök” – „született törökök”. Hatalmi elit és társadalom a 15–17. századi Oszmán Birodalomban IV/773
780 FODOR PÁL mat. Ó irányította Ázsia és Thrákia kormányzatát, valamint a hadsereggel, a hadfelszereléssel, az állammal, a békével, a háborúval és az összes katonai vállalkozással kapcsolatos teendőt. Amikor Mehmed megbetegedett, Bajezidot szólította, elmondta utolsó akaratát és testamentumát, hogy rendelkezzék minden személves vagyonáról. Isten és a prófétájuk nevében és hivatkozva a kenyérre és sóra, amit ellátására adott, buzdította Bajezidot, hogy éppen oly hű szolgája legyen fiának, Murádnak, mint amilyen hű volt hozzá, és adja át neki öröklött birtokát, az apai ház uraként beiktatva őt."18 Az újfajta államférfi ugyanakkor, s ezt szintén Dukasztól tudjuk, már ekkoriban meglehetősen pökhendin viselkedett. Bajezid pasa például 1421-ben a hadsereg előtt megvetően „alacsony származású töröknek" nevezte a szultán ellen lázadó Musztafa herceget, ezt megelőzően pedig Bursza népe előtt tartott hencegő, a kulokai magasztaló beszédet, közvetve nekik tulajdonítva az Oszmán Birodalom sikereit.19 Természetes tehát, hogy az I. Bajezid birodalmának összeomlása (1402) után kitört és hosszan elhúzódó belső harcokban, trón viszályokban a török szpáhik, a határvidéki harcosok, a népi vallásosság hívei, a talajt vesztő keresztény elitek, a falusiak és a nomádok a szultáni családnak azokat a tagjait támogatták, akikről azt gondolták, hogy kevésbé támaszkodnak majd a rabszolgákra. S innen érthető, hogy amikor 1416-ban Bedreddin sejh és társai több helyen felkelés robbantottak ki a Oszmán-ház ellen, ugyanezek a társadalmi csoportok álltak mögéjük.20 A hatalmas megmozdulást rendkívül összetett (vallási, társadalmi, etnikai stb.) okok váltották ki, de meghatározó eleme kétségtelenül a kulókva építő despotikus hatalom elleni tiltakozás volt.2 1 A felkelést leverték, a kulok maradtak, és a hamu alatt tovább izzott a gyűlölet parazsa. Legalábbis erre utal a már idézett Dukasz egyik érdekes története, amelynek egyik szereplője az említett Bajezid pasa, a másik pedig Dzsünejd, Izmir ura, az Ajdin fejedelmi család utolsó tagja. Dzsünejd született török volt, 1403-tól 1426-os kivégzéséig — hol ellenfélként, hol meg kényszerű szövetségesként — rengeteg borsot tört az oszmánok orra alá.2 2 Dukasz szerint Bajezid pasa vezír egyszer futárt küldött Dzsünejdhez a következő ajánlattal: „'Ha Ionia vitathatatlan ura akarsz lenni, add nekem a leányod kezét törvényes házasság keretében; én a vejed leszek, te pedig az apósom, s ezentúl békében uralkodhatsz.' Hogy önteltségét és gőgösségét fitogtassa a futár előtt, Dzsünejd megkérdezte jelenlévő szolgájától, Abdullahtól: 'Kinek a rabja vagy?' 'Uraságodé' - válaszolta Abdullah. 'És melyik nemzetből származol?' - kérdezte tovább. 'Az albánból' - hangzott Abdullah válasza. 'És milyen vallású vagy?' 'Korábban hitetlen voltam, de most muszlim vagyok' - válaszolta Abdullah. 18 Decline and Fall of Byzantium to the Ottoman Turks by Doukas. An Annotated Translation of „História Turco-Byzantina" by Harry J. Magoulias. Detroit, 1975, 128-129. Bajezid pasáról Id. még Michel Baliuet: Islam mystique et révolution armée dans les Balkans ottomans. Vie du Cheikh Bedreddin le „le Hallâj des Turcs" (1358/59-1416). (Cahiers du Bosphore, 12.) Istanbul, 1995, 87-88. 19 Doukas·. Decline and Fall, 130-131, 140. 20 Ocak: Osmanh toplumunda, 173-174, 180-185. 21 Halil inalcik·. The Ottoman Empire. The Classical Age 1300-1600. London, 1973, 188. 22 Ernst Werner·. Die Geburt einer Grossmacht - Die Osmanen (1300-1481). Ein Beitrag zur Genesis des türkischen Feudalismus. Weimar, 1985,4 195-196, 205-207, 245-248. Feridun Emecen: Cüneyd Bey (ö. 829/1426). In: Türkiye Diyanet Vakfi Islâm Ansiklopedisi. 8. Istanbul, 1993, 122.
