Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
FRANCIÁK, OROSZOK ÉS A KETTŐS SZÖVETSÉG 735 A Le Soleil hangsúlyozza, ilyen hivatalos lapban ilyen közlemény „bizonyos benyomást" kelt. Olyan dolgokról van szó, amiket az ember nem fogad el Oroszország esetében. Hogyan lehetne elfogadni egy hivatalos lap közléseként azt, hogy Bismarck nem akarja Németország és Oroszország közeledését, továbbá „a kancellár keresi a módját, hogy visszavonuljon, ha akarata ellenére szemrehányások érnék vagy már nem hisz a sokszor emlegetett megbékélésben?"113 Ami érdekes a Le Soleil-lel kapcsolatban az az, hogy a párizsi német követségen a fent említett cikkhez kézírásos megjegyzést fűztek 1879. november 29-ei dátummal, amely szerint a Journal de Geneve által idézett gondolat nem lehet a Correspondance de Berlin november 15-ei számából, valószínűleg a Tageblatt sokszorosította azt, amely lapnak a kötődése irodalmi körökkel ismert, s ha szükséges a Correspondance de Berlin következő számában helyesbítést lehetne közzé tenni.114 A bonni Külügyi Levéltárban ugyancsak megtalálható az e témában príméiforrásként is felhasználható levél, amelyet Andrássy utóda Haymerle írt Kálnoky grófhoz. Ezt a levelet 1879. november 19-én iktatták a német külügyminisztériumban, Berlinben.11 5 A távirat mindenekelőtt leszögezi: Jomini báró azon véleménye, hogy Andrássy és Bismarck, valamint kormányaik oroszellenesek, nem felel meg a valóságnak. A kölcsönös biztonság és béke érdekében a legbizalmasabb kapcsolatot kell fenntartani egymással. „Bár a cár visszafogott a politikában, mégis megelégedéssel vehettük tudomásul biztosítékait Oroszország békés szándékairól."11 6 Haymerle szerint Jomini báró megjegyzésének az volt a célja, hogy Ausztria és Németország között gyanút ébresszen „és Önre hagyom, gróf, hogy reagáljon a téves ítéletekre mindenütt, ahol találkozik ezekkel."11 7 így arra a véleményre juthatunk, hogy a hivatalos osztrák politikában a békés szándék fenntartása fontos szempont. Végezetül a cár 1879. november 14-ei, nagybátyjához, I. Vilmos német császárhoz írt levelével kívánunk foglalkozni.11 8 A levélben II. Sándor nagyra értékelte I. Vilmos gesztusát, hogy elküldte neki a bécsi megegyezés dokumentumait. Kitért Bismarck szeptember 21-24 közötti bécsi látogatására, s azt egybevetette az alekszandrovói találkozóval. Sándor véleménye az volt, hogy az alekszandrovói megállapodást nem tudta beárnyékolni Bismarck bécsi útja.119 Hangsúlyozta, hogy akaratával egyező a nagy Németország hatalmának a megerősítése, aminek ő személy szerint örül, s mindez összefügg a berlini egyezmény határozatának a felszámolásával. Kifejti, látja I. Vilmos kötődését Bismarckhoz, ami alapja lett az Ausztria-Magyarországgal megkötött szerződésnek; ez 113 Uo. 114 Uo. 115 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10211. 1-2. 116 Uo. 1856. április 15-én A. M. Gorcsakovot kinevezték külügyminiszternek. Kinevezése után átszervezte a külügyminisztérium munkáját, amiben kiváló segítőtársnak bizonyult Alekszander Genrikovics Zsomini (1817-1888), aki jó stiliszta és tehetséges hivatalnok volt, ugyanakkor feltétlen híve is. 117 Uo. 118 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10211. A 64-61. 119 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10211. A 64-61. 17.