Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
724 CZÖVEK ISTVÁN nálhatóak az újságok,2 8 amelyek jól ismert korlátaik ellenére is alkalmasak arra, hogy betekintést engedjenek a társadalom bizonyos rétegeinek gondolkodásmódjába, a kényszerpályák hatásával is számolva. Az így kirajzolódó kép pontosítható más forrásokkal való egybevetésével is. Kialakult az az álláspont, hogy a 19. század második felének közvéleménye, mint a politikai törekvések közege, egyben azok formálója is. A közvélemény külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos reflexiói mintegy önálló „identitást" adnak a jelenségnek. Amikor az orosz, francia stb. társadalom politikai gondolkodásának vizsgálatát tűztük ki célul a kettős szövetség kapcsán, mindenekelőtt le kell szögezzük, hogy a közvéleményt csak a kimondott vagy leírt értékelő ítéletekből rekonstruálhatjuk, mégpedig oly módon, hogy a vélemények bemutatásakor közöljük a társadalmi hovatartozást is. A különböző nézetekből végül leszűrhetjük az általános tendenciát. Ez esetben a közvélemény fogalmát tehát nem szűkítjük — és nem is szűkíthetjük — le az egybehangzó vélemények fogalmára, hanem értjük rajta a közlések útján születő ítéleteket, melyek általános érdekek kifejezői, de az egyéni eltérések ellenére is közös következtetésekre vezetnek. A politikai közgondolkodást formáló tényezők tehát főként az uralkodó osztály különböző rétegeiből kerültek ki, illetve a hozzájuk módszerüket illetően kapcsolódó, bár időnként ellentétes nézeteket valló demokrata, royalista, köztársaságpárti értelmiségből. „Módszerek"-en elsősorban az írott szó erejének felhasználását értjük, mely azonban csak az írástudó és a sajtótermékekhez, könyvekhez hozzájutó társadalmi rétegek gondolkodására hatott, az ő arányuk az orosz társadalomban kisebb, a francia, német társadalomban jóval magasabb volt. így kézenfekvőnek tűnik, hogy a kettős szövetség közvéleményhez fűződő viszonyát vizsgáló kutatásnak a középpontjába Oroszországban és Franciaországban is egyrészt a közvetlen hatalommal rendelkező, az államot irányító konzervatív nemesi réteg politikai gondolkodásának vizsgálatát kell állítani, mely hatalma védelmében minden eszközt kész volt felhasználni. Ebben a tevékenységbensegítette a hozzá szorosan kapcsolódó, tőle függő hivatalnok és értelmiségi réteg. Ez utóbbi azonban csak részben volt konzervatív, jelentős hányada a hatalomból részesülni kívánó polgárság oldalára állt. Ha az orosz és a francia birodalom újságírásának helyzetét vizsgáljuk a 19. század hetvenes éveiben, annak helyzete rendkívül bonyolult és ellentmondásos volt, működésüket a hatalom igyekezett korlátozni. Az orosz újságok politikaformáló szerepével több tanulmányunkban foglalkoztunk.2 9 Itt csak a legfontosabb vanyije. 1981. No 4. 28-35.; Fedotova, L. Natalja: К isztorii isszledovanyij obscsesztvennogo mnyenyija. Szociologicseszkije isszledovanyija. 1980. No 4. 161-169.; Czövek István: Hatalom és közvélemény II. Sándor korában. Nyíregyháza 1999. stb. A francia közvéleményről 1. Hátin, Emil: Bibliographie de la presse périodique française. Paris 1965.; Albert, Pierre - Terron, Francois: Histoire de la presse. Paris 1970. stb. 28 „A múlt század viszonylatában nincs ennél megbízhatóbb forrás. A megbízhatóságon itt persze nem azt kell érteni, hogy az újságok adatai pontosak. Hanem azt, hogy pontosan visszaadták a felső körök (vagy azok hangadóinak) a véleményét." - Czövek I.: Hatalom és közvélemény i. m. 7. 29 Czövek I.: Hatalom és közvélemény i. m.
