Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
FRANCIÁK, OROSZOK ÉS A KETTŐS SZÖVETSÉG 725 elemek felvázolására szorítkozunk. A korlátozás mindenekelőtt a hivatalos törvénykezés szabályozóit, valamint a legkülönfélébb tiltásokat tartalmazó titkos körleveleket, a kormányzat közvetlen utasításait jelentette. Ezekhez sorolható még az 1865-ben kiadott „Vremennije Pravila о Pecsatyi" elnevezésű sajtótörvény, mely neve ellenére 1905-17-ig meghatározta az orosz újságírás helyzetét, hiszen erre épültek a sajtóval kapcsolatos jogi statútumok. A fent említett rendszabályok sem tudtak azonban százszázalékos hatásfokkal korlátozni, pedig egy-egy új lap engedélyezése előtt a Sajtóügyi Főhivatal a rendőrfőnök véleményét is kikérte, aki tehát közvetlenül is érdekelt volt abban, hogy megbízható információk birtokában nyilatkozzon. Az orosz viszonyokkal ellentétben a 19. század második felének porosz-német, francia újságírása a pártsajtó jegyében állt. Tehát az orosz lapkiadással szemben a sajtó mögött pártok álltak, így az újságíró törekedett arra, hogy politikailag elkötelezetté váljon. Az is igaz viszont, hogy soha azelőtt politikai csoportok nem is voltak annyira érdekeltek abban, hogy egy olyan eszközt vegyenek igénybe, amely lehetővé tenné számukra, hogy gondolataikat gyorsan terjesszék, és ezáltal híveket szerezzenek. A franciáknál, németeknél a parlamentarizmus kezdetével a politikai tömeg mobilizálódik, a nyílt vélemény mint politikai erő tűnik fel. Az újság volt a 19. század második felében az egyetlen publicisztikai médium, amellyel gyors, intenzív politikát lehetett folytatni. A 19. századi francia sajtó történetének3 0 egyik legfontosabb jogi cezúrája az 1868. május 11-én életbe léptetett liberális törvény. Ez valójában szentesítette az 1852. évi szabályozás felszámolását azzal a céllal, hogy egy olyan elnyomó rendszert vezetett be, melynek lényege a francia sajtó önkényes ellenőrzése, kihágásainak pedig bírósági úton történő szankcionálása. Az új törvény értelmében az újság alapításánál a korábbi teljes adminisztrációt megmozgató engedélyezési rendszert felváltotta az egyszerűsített bejelentési szisztéma. Franciaországban а II. császárság idején az aprólékos szabályozás ellenére, mellyel a napóleoni udvar az újságok politikai befolyását kívánta csökkenteni, a francia sajtó jelentős növekedéséről, az újságírás változatosabbá válásáról beszélhetünk. A német, s különösen az orosz sajtóval ellentétben az 1860-as évek az olcsó sajtó megjelenésével hoztak forradalmi változást, aminek következtében, Európában először, a napilapok az alsóbb társadalmi rétegekhez is eljutottak. Franciaországban a növekedést biztosította továbbá az a technikai fejlődés, amelyen belül a visszacsatolós rendszer, a rotációs gép, sztereotip matricák, farostú papírhasználata érdemel említést. A sajtó politikai súlyának növekedését tovább befolyásolta pozitív irányban a vasúthálózat kiépítése, továbbá az 1848-ban bevezetett választójog, mert így egyfelől a legpasszívabb polgár is érdekelt lett a politikai vitában, másrészt az újság hathatós propagandaeszközzé vált. Ráadásul a legjelentősebb lapok szerkesztőségeiben ott találjuk a nagy kereskedelmi vállalatok, bankok irányítóit, bár ez nem feltétlen francia sajátosság.3 1 S akkor még nem beszéltünk a reklámról. 30 ld.: HcUin, E.: i. m. 31 Erre az orosz Birzsevije Vedomosztyi esete a példa, melyet 1861-ben alapított egy К. V Trubnyikov nevezetű bankár és melyet 1874-ben 220 000 rubelért vásárolt meg tőle V P Poletyika egy öntöde (!) tulajdonosa, s ez nem tekinthető kis összegnek.
