Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
FRANCIÁK, OROSZOK ÉS A KETTŐS SZÖVETSÉG 723 I. Vilmos a továbbiakban kifejti: továbbra is a három császár szövetségét kell erősíteni, amely „1870 után oly jelentős szolgálatot tett Európának."2 4 A német császár is utal a sajtóra, amely az alekszandrovói találkozó után lecsendesedni látszott, bár egy moszkvai lapban mégis találkozni lehetett nyíltan pánszlávista háborúról beszélő cikkel, holott a főkormányzó betilthatta volna a lapot. Majd a német uralkodó így folytatja: „Félek a nihilista párttól, amely egyetértésben a pánszlávizmussal, ellenséges hangnemben nyilatkozik a szomszédos országokról. Ha ezek a békétlen törekvések elvezetnek a kormány politikai kapcsolatainak a veszélyeztetéséig, vagy annak korlátozásáig, akkor a szomszédos országok az ellenállásban szolidárisak lesznek."2 5 I. Vilmos 1879. november 4-ei levelének végén meglepetésének adott hangot amiatt, hogy II. Sándor egyik beszédében hadseregének jelentős növelését hangoztatja annak ellenére, hogy Oroszország egy dicsőséges háború után van, s a békét hivatott biztosítani. „Az Ön békés akaratának határozott megnyilvánulása lecsillapíthatná a nyugtalanságot és jó útra vezetné a reményeket".26 Ezen véleményét I. Vilmos összhangba hozta Andrássy Gyula osztrák-magyar külügyminiszter lemondásával. II. Sándor cár 1879. augusztus 15-ei ominózus levele kapóra jöhetett Bismarcknak, mert ennek sértődött hangnemét a kancellár orosz fenyegetésnek tüntette fel az öreg császár előtt. Ezt megelőzően az orosz-német viszonyt nagymértékben rombolta a németek 1879. január 31-én életbelépő vesztegzára és a gabonavám bevezetése. A történeti irodalomból tudott tény: függetlenül attól, hogy szeptember elején Alekszandrovóban látványos kibéküléssel ért véget a két rokon nézeteltérése, Bismarck tárgyalásokat kezdeményezett egy szorosabb szövetség kialakításáról az Osztrák-Magyar Monarchiával az akkor lényegében bukott politikusnak számító Andrássyval, akinek ismert oroszellenessége garancia volt arra nézve, hogy a tárgyalások sikerre vezetnek, legalábbis Oroszországgal szemben. Szeptember 21-én megszövegezték a megállapodást, melyből Andrássy minden franciaellenes kitételt kirekesztett, és egyértelműen oroszellenes jelleget adott neki. Ilyen formában Bismarckra már „csak" az a feladat várt, hogy elfogadtassa uralkodójával azt. A legvégső eszközt vetette be a vasakaratú német kancellár: megnyerve a porosz minisztertanácsot tervének, kollektív lemondással fenyegették meg az agg uralkodót, aki végül engedett, és október 7-én Andrássy és Reuss herceg aláírták a szerződést. *** Az élénk diplomáciai mozgás valódi jellegének titokban tartása Franciaország és Oroszország konzervatív közvéleménye előtt teljes egészében nem volt lehetséges. Álláspontunk szerint a 19. század második felének közvéleménye2 7 sajátos elméleti és történeti kategóriájának megismerésében elsődleges forrásként hasz-24 Uo. 25 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10210 2/12. 26-27. 26 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10210 2/12. 29. 27 A 19. századi közvéleményről 1. Childs, H. Luis-, Public opinion (nature, formation and role). London 1965.; Crotty, W James: Public opinion and politics. New York - London 1999.; Gorskov, M. Konsztantyin: Obscsesztvennoje mnyenyije i jego gyejsztvityelnoszty. Polityicseszkoje szamoobrazo-
