Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
722 CZÖVEK ISTVÁN majd a levél így folytatódik: „Most fejeztünk be egy dicsőséges háborút, ami nem volt hódító, hanem kizárólagosan a törökországi keresztények sorsának javítását szolgálta."1 7 A cár szerint a sok vérrel kivívott katonai győzelem a berlini megállapodásba torkollott. „Bár nem arról van szó, hogy nem kell a berlini kongreszszus passzusait végrehajtani, de tudatossá kell tegyük: a végrehajtásnál a lelkiismeretnek is jelen kell lennie."1 8 Az orosz uralkodó ezután felvázolja a nemzetközi viszonyokban kialakult helyzetet. Szerinte Oroszország politikájával a franciák és az olaszok egyetértenek, míg a németek parancsot kaptak arra, hogy az osztrákok álláspontját támogassák minden olyan kérdésben, amely Németországot nem érinti.1 9 „Bocsásson meg kedves nagybátyám őszinteségemért, amit tényekre alapoztam, de úgy hiszem, feladatom felhívni figyelmét azokra a szomorú következményekre, amelyek valósággá válhatnak a mi jószomszédi kapcsolatunkban."2 0 A cár utal arra is, hogy a két ország sajtója már elkezdte a háborút, s azok csatlakoztak ehhez, akik nem tudták megemészteni a három császár szövetségét. Az orosz uralkodó egyetért Németország Ausztriához fűződő jó viszonyának fenntartásával, de nem érti, miért kell feláldozni az Oroszországgal kialakított jó kapcsolatot. Megjegyzi azt is, hogy személyes vita [ti. Gorcsakov és Bismarck polémiájáról van szó - Cz. I.] nem döntheti el a két birodalom egymás közötti sorsát a továbbiakban, hiszen 1870-ben mindkét hatalom szívességet tett egymásnak, amelyet nem lehet elfelejteni.21 „Nem engedtem volna meg magamnak, hogy ezekre emlékeztessem, de a körülmények nagyon súlyossá váltak ahhoz, hogy elrejtsem Ön előtt félelmemet, amelyek foglalkoztatnak, és aminek következményei katasztrofálissá válhatnak mindkét ország számára."2 2 II. Sándor levelére I. Vilmos Bismarck és Andrássy gasteini, valamint bécsi tárgyalásait összefoglaló feljegyzés kíséretében válaszolt. A levél hangnemére Bismarck jó időben felhívta a császár figyelmét, egyértelműen a barátságos stílus mellett érvelve, mert különben a kancellár szerint orosz-török háborúval találják szemben magukat. Otto von Bismarck a figyelmeztetést az orosz katonai mozgósítással is egybekötötte, ez azért is lényeges, mert I. Vilmos foként katonai kategóriákban gondolkodott. A kancellár hivatkozott még a bizonytalan oroszországi belső állapotokra, és a németellenes hangulatra is. A német császár Andrássy gasteini útját az osztrák-magyar külügyminiszter lemondásával kapcsolatos magyarázattal indokolta. A két államférfi párbeszédet folytatott továbbá az Ausztria és Németország közötti kapcsolatokról. Egyetértettek abban is, hogy Poroszország kerül az egyesült Németország élére. A német szövetség felbomlott, Ausztria pedig nem avatkozik bele az új Németország építésébe. Andrássy szerint a haladást és a békét az utód [a német császárság - Cz. I.] súlyosan veszélyeztetheti, hiszen a bizalom nem öröklési ügy. A megoldás az lehet, ha Ausztria és Németország szövetségre lép a konföderáció helyett.23 17 Uo. 18 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10214 A 45-87. 9. 19 Uo. 20 Uo. 21 Uo. 22 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10214 A 45-87. 12-13. 23 PA Bonn I. A. B. i. Rußland No 65. 10210 2/12. 24-25.
