Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
720 CZÖVEK ISTVÁN béketárgyalásokon a kompenzációk elvét érvényesítették, továbbá a legyőzött nagyhatalom újra beléphetett az európai koncertbe. így volt ez egészen 1918-ig.5 Az európai hatalmi egyensúly állapotának több évszázadon keresztül rövid-és hosszú távú mozgása létezett, ez utóbbi lehetett egy megújuló kísérlet valamely birodalom létrehozására. „Európa története nem más, mint meg-megújuló kísérlet valamilyen egyetemes európai rendszer, birodalom megteremtésére."6 Ha a kettős szövetség előtörténetét vizsgáljuk, feltétlenül szólnunk kell — ha csak vázlatosan is — az 1877-78-as orosz-török háború diplomáciai bonyodalmairól, amelyek a berlini kongresszussal zárultak le 1878. július 13-án, s „bár Oroszország nagyarányú győzelmet aratott a török felett, a fegyverrel elért eredményeinek túlnyomó részét a nagyhatalmak együttes nyomására a tárgyalóasztalnál volt kénytelen feláldozni."7 Bízvást megállapíthatjuk: vízválasztó eseménynek minősült Európa történetében, nemcsak azért, mert több mint harminc év forrongás előzte meg, hanem azért is, mert több mint harminc éves béke követte. 1913-ig egyetlen határ se változott jelentősen. A berlini kongresszuson elnöklő Bismarck — egyes szovjet-orosz történészek szerint — tudomásul vette az orosz-német viszony megromlását, sőt ez kedvezett annak a politikájának, hogy megerősítse Ausztria-Magyarországgal az együttműködést. A magyar történészek közül Diószegi István viszont úgy gondolja: „Bismarck a berlini kongresszuson a becsületes alkusz szerepét játszotta."8 Bismarck célja az volt, hogy Poroszország legyen a legelső hatalom, de azt sohasem kívánta, hogy Poroszország legyen az egyetlen nagyhatalom, továbbá a szövetségeket az európai egyensúly nélkülözhetetlen elemének tartotta. Az 1871 után létrejött hatalmi csoportok átmenetet képeztek a laza alkalmi társulásoktól a zárt politikai blokkig. A felszín még azt mutatta, hogy a hatalmak mozgását pillanatnyi célok határozták meg, s csupán a jó szemű, politikában jártas megfigyelő vehette észre, hogy ez a mozgás a gazdaság és a politika függvényében a tömbpolitika felé mutat. „Franciaország, amely három háborúban is részt vett, a többiek kirobbanását pedig elősegítette, elvesztette vezető szerepét Németországgal szemben. A metternichi rendszer erkölcsi gátjai átszakadtak. A hatalmi egyensúlypolitikára alkalmazott új szó is jelképezte: a német reálpolitika kifejezés felváltotta a francia raison d'état-t anélkül azonban, hogy a kifejezés jelentése megváltozott volna."9 Oroszország, amely úgy érezte, hogy a berlini kongresszuson nem kapott elegendő támogatást, alaposan megneheztelt Németországra. A három császár szövetsége nem tudta elviselni a keleti válság teherpróbáját. II. Sándor a kongresszus után kijelentette, hogy nem tartja tovább érvényesnek a három császár szövetségét. A Balkán pedig újabb osztrák-magyar-orosz ellentéteket hordozott magában. Viszont tény: „akkora tekintély, erőkoncentráció, hatalom alakult ki 5 Az utóbbira jó példa Franciaország 1815 utáni állapota, az előbbire a berlini kongresszus, mert „Anglia és nem Ausztria-Magyarország ismerte el jogunkat Karszra és Batumra, mely területek megszerzését Oroszország közvéleménye ugyanolyan energikusan követelte, mint ahogy Németország 1870-71-ben követelte Elzász bekebelezését." - Huosztov, Vlagyimir, Mihajlovics: E A. Suvalov о Berlinszkom kongressze 1878. g. Krasznij Archív. Moszkva 1944. t. 1. IX. 96. 6 Ormos Mária-Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Bp. 1998. 13. 7 Tokody Gyula-Niederhauser Emil: Németország története. Bp. 1972. 206. 8 Diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada. Bp. 1994. 184. 9 Kissinger, Henry: Diplomácia. Bp. 1998. 94.
