Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
Czövek István A FRANCIA, OROSZ KONZERVATÍV KÖZVÉLEMÉNY ÉS A KETTŐS SZÖVETSÉG Az európai ún. hosszú 19. század évtizedei közül méltán emelkedett ki katonai-diplomáciai sokrétűségével a nyolcadik, amely a porosz-francia háborúval vette kezdetét, s az így kialakult állapot Európa további sorsára meghatározó volt? Ez a több mint tíz év a szövetségi rendszerek át- és kialakulásával, a nagy- és középhatalmak diplomáciai ténykedésével volt kapcsolatos. Vajon tényleg igaz az, hogy az 1870-7 l-ben kialakult nemzetközi erőviszonyok állóképessége tette lehetővé Európa békességének többé-kevésbé csaknem ötven évig tartó létezését? Ha így is lenne, a béke a nemzetközi politikában nem jelentett, de nem is jelenthetett teljes nyugalmat, még kevésbé egyetértést. Ez teljességgel vonatkozik a fent említett évtizedre is: „Ekkor a német-francia ellentétek állandó megléte, időnkénti erősödése, továbbá a balkáni („keleti") kérdés, valamint a gyarmatokért folyó kíméletlen versengés volt az a három fő terület, ahol a nagyhatalmi érdekek legerőteljesebben ütköztek."1 A 19. század nyolcadik évtizede tehát a francia-porosz háborúval vette kezdetét. Közel járunk az igazsághoz, ha azt állítjuk, ebben az időszakban a diplomáciai-katonai összeütközés Ottó von Bismarck kezében összpontosult. 0 az, aki nem volt érzékeny a változások szelére, konzervatív magatartása teljes ellentéte szavainak: „Soha nem éltem elveknek, hanem úgy intézkedtem és azt tettem, amit jónak láttam."2 Az is igaz viszont, amit Michael Howard állít, miszerint: „Egy ország katonai rendszere nem független társadalmi berendezkedésétől, hanem annak szerves része."3 Az 1871-re létrejött egységes német császárság megalakulásával a nagyhatalmak létszáma nem nőtt, csak egyik vagy másik ország vagy birodalom elnevezése változott meg. Az európai szisztéma egyik fontos íratlan szabálya az lett, hogy megakadályozza bármely európai nemzet túlzott hatalmi befolyását a kontinensen. „A hegemóniára törekvő hatalommal szemben a koalíciók sora jött létre mindaddig, amíg a vezető szerepre pályázó hatalmat vissza nem szorították, s ezzel az egyensúly ismét helyre nem állt a kontinensen."4 Az európai hatalmi egyensúly elvének játékszabálya volt az is a 19. században, hogy az egyezkedő 1 Európa története. Szerk. Gunst Péter. Debrecen 1993. 309. 2 Czövek István: Bismarck sajtópolitikája. Nyíregyháza 1999. 5. 3 Howard, Michael: The Franco-Prussian War. London 1981. 21. 4 Caron, Jean Claude: L'Europe an XIX-е siècle. Des nations aux nationalizmus 1815-1914. Paris 1996. 477.
