Századok – 2004
Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673
CSENGERY JÓZSEF KÉZIRATA EURÓPÁRÓL, 1825-BŐL 693 vilégiumok aristocratiája ellen, amely öszveférhetetlen a mai civilisatióval, s amely tűrhetetlenné lett a társaság azon megvilágosodott classisára nézve, amelyek már ma mind szerencséjeknél, mind erkölcseiknél fogva sokkal felemelkedettebbek, nemesebbek, mintsem megalacsonyító, nem pedig megérdemlett praerogativákat123 tiszteljenek, s egy oly praejudiciumot tegyenek maguk közt örökössé, amelyet a törvények rosszul védelmeznek, amelytől az erkölcsök is iszonyodnak, s amely, ha az auctoritás124 által le nem rontatott, a közönséges okosság által csalhatatlanul semmivé fog tétetni. Itt van a politikai testeknek valóságos sebe, ebben áll a társaság nyavalyája! Nem szenvedheti a társaság az olyan aristocratiát, amely annyira távol van, anynyira idegen az ő princípiumától. Mást, igazságosabbat és újabbat kíván, amely tisztább legyen, amelynek forrását, kútfejét őáltal láthassa. A társaság nem elégedhetik meg többé a virtusnak és érdemnek puszta phantomjával, magát a virtust és [a] valóságos érdemet akaija tisztelni. A születést magát csak úgy nézi ő, mint hazugságot; nem foghatja azt meg, miképpen lehessen annyi előérdemek megvetésével, amelyekkel ő bővelkedik, feljebb becsülni azoknál — egy elaludt virtusnál is — egy oly érdemnek gyanús emlékezetét, amely a maradékra által nem bocsáttatott. Nem akarja ő a nevek méltóságát, tekintetét semmivé tenni, hanem azt kívánja, hogy azoknak méltóságát, magok legitimálják azok, akik azokat viselik; azt akarja ő, hogy a régi neveknek eltűnt fényessége jelenvaló virtusokban támadjon fel, de azt, hogy a rangok, hivatalok, méltóságok a gazdagság és status minden javai egyedül pusztán a neveknek adassanak - nem szívelheti. Minden politikai institutiók12 5 közt, kérdésen kívül a születésbeli aristocratia a legveszedelmesebb a virtusra, az észre és a nemzetek nagyobbodására nézve; ezt a világosodást minden praeventio12 6 nélkül kell megtenni; igen gyűlölséges dolog volna, ha ezen nagy kérdésben az előítéletet magát beleavatná. Minthogy ez az aristocratia a statusnak minden tekintetét, minden tehetségét és erejét egyedül magába akarja befoglalni: ebből a[z] következik, hogy a nemzetnek véghetetlen majoritása12 7 tehetetlenségre és csupa materiális életre van kárhoztatva, minden nemes csírák megvannak ezáltal fojtva, minden erők, iparkodások el vannak nyomva, és eképpen a státusok fejei megfosztják magukat mindazon erőktől, tehetségektől és virtusoktól, amelyek a megnemesült népekből kifejtődznének, ha szoros korlátjaikból kiszabadulhatnának. A tapasztalás ezen állítás valóságát bebizonyítja. Micsoda fény tündöklik már ma Olasz, Spanyol és Németh, sőt maga Francia Ország felett is, mióta az ő pályája bezárattatott? Ezek azok a tartományok, amelyekben a születésbeli aristocratia leginkább uralkodik. Ezek mellett az egy helyben álló vagy éppen visszafelé menő statusok mellett, nézzük meg Muszka Országnak menetelét, nézzük meg annak nagyságát, s véghetetlen és felette sebes kifejtődzését. Mióta Sándor császár ott a születésbeli aristocratiát eltörlötte, azt lehet mondani, hogy ő a legerősebb és legnevezetesebb hatalomnak 123 Előjogokat, kiváltságokat. 124 Hatalom. 125 Politikai intézmények. 126 Megelőzés, előzmény. 127 Többsége.
