Századok – 2004

Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673

694 UGRAI JÁNOS ezen egyetlenegy cselekedete által vetette meg a fundamentomát.12 8 íme így szár­mazik egy nagy ideából egy nagy birodalom, egy nemes és bátor cselekedet így nemesít meg egy egész nemzetet. Ott az emberek azok, amire érdemesek, ott lehet az embernek bízni a maga virtusaiban, tehetségeiben, talentumában, min­dazok haszontalan vagy káros tulajdonságok a privilégiumok tartományaiban, ott az érdem teszi a követeket, generalokat, ministereket. De egy muszka cárnak egy ilyen követje nem lehetne követje egy francia királynak. A kevélységnek ezen hazája semmi magos polcot nem enged az alacsony származásnak. A muszka bi­rodalom emberek által praesentáltatja12 9 magát - Francia Ország nevek által. Francia Országban az udvar maximái elnyomják a status maximáját, vagyis in­kább ott az udvar a status. Megtetszik ez azon sok idétlenségekből, amelyek onnét származnak, s mi is származhatna onnan más egyéb? A lélek a szívet követi, és amint ez elhervad a királyi domesticitásban,130 úgy minden nagyság, amely az udvarba belép, az ott lévő mértékhez szabja magát, s az az ember, aki egy udvari titulus által öszveengedi magát húzattatni, colossus lenne, ha kívül állana. Tudta ezt XIV Lajos jól, cardinál Richelieutől131 tanulta, megalacsonyította ő a nagyokat azáltal, hogy őket maga mellett tartotta, udvariakká és maga kezeseivé tette. De maga Francia Ország tegyen bizonyságot ezen nagy igazság felől; nemde nem csudákkal volt-e elborítva ezen ország azon kevés idő alatt, amelyben a szü­letésbeli aristocratia el volt törölve? A revolutio vétkeit kivévén, a nagy cseleke­detek, a nagy emberek nem fejtődztek-e ki mindenütt és minden classisból? Eu­rópát nem szintúgy az ő esze, mint az ő vitézsége hódoltatta-e meg? Francia Ország midőn egyforma dicsőséget, tiszteletet ajánlott és rendelt minden érde­meknek, nemde nem heroizmust fejtett-e ki minden szívekből és talentomokat minden fejekből? Micsoda bőségében volna az embereknek és a dolgoknak egy nagy fejedelem, aki tudná azoknak kútfejét keresni, és használni tudna minden erőket! Valóban mely belátás fekszik Fridriknek ezen szavaiban: ha az ember akarja, az emberek sasokká válnak. De mit várhatni már ma a római clerus és udvari emberek befolyása alatt nyögő Francia Országtól? Visszalépett az a maga közönséges sorába. Micsoda ma­gatörekedést önthetnek abba a római papok, akik azt állítják, amit Omár13 2 mon­dott a Koránról, hogy nem kell egy könyvnél több a földön. Micsoda nemes igye­kezetet gerjeszthetnek abban az udvariak, akik az ész munkáját úgy nézik, mint a nemtelen rendnek, a köznépnek mindennapi foglalatosságát. Egy oly igazság az, amelyet nem lehet elég hangosan kimondani, hogy a születésbeli aristocratia a maga másokat kiszorító mestersége által semmiségre kárhoztatja a népeket, elfojtja a virtust csírájában, megakadályoztatja az ész és lélek emelkedését, kiszá­rasztja a statusok kútfejeit, elszegényíti a népeket és a királyokat minden tekin-128 I. Sándor cár uralma elején ugyan hajlott néhány haladó intézkedés meghozatalára (nem ortodox felekezetűek bizonyos szabadsága, nem nemesek földtulajdon-szerzési jogai, közigazgatási reformok), de a szerző által neki tulajdonított reformoktól elzárkózott. 129 Képviselteti. 130 Itt: királyi udvartartásban. 131 Richelieu bíboros, XIII. Lajos minisztere, 1624-1642. Teljhatalommal kormányozta Franciaor­szágot, s letörte a főurak ellenállását, kiépítette az abszolút monarchia alapiait 132 Omár, a második kalifa, 634-644. Az ő idején indult meg az aruöok rohamos terjeszkedése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom