Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 635 egy két-három oldalas zárthelyi dolgozat megírásával francia nyelvtudásukat kellett bizonyítaniuk. Ha nem sikerült, megismételhették a vizsgát. Csak kancelláriai nyelvtudást követeltek a jelöltektől, beszédkészséget, vagy szövegértésüket nem vizsgálták, de azért mindenki tudta, hogy a nyelvtudás nem csak hivatali akták fogalmazására való, s ezért különösen a jobb módú fiatalemberek francia nyelvterületen igyekeztek tökéletesíteni tudásukat.151 Akik megfeleltek az elővizsgán próbaidőre gyakornokok lettek. Vagy belső hivatalban töltöttek egy esztendőt, vagy külképviseleten legalább kettőt. Ez az idő bizonyos gyakorlati ismeretek megszerzésére szolgált, meg arra, hogy az aspiránsról feljebbvalói véleményt alkothassanak. A későbbi alkalmazásnál nagy súlya volt a hivatali elöljáró véleményének, amelyet a jelölt szorgalmáról, társasági magatartásáról- beilleszkedéséről, életviteléről, látható anyagi viszonyairól alkotott. A gyakornoki esztendők alatt, majd azt rendszerint meghosszabbítva néhány hónappal, esetleg esztendővel készültek fel a fiatalemberek a diplomata vizsgára, amelyre évente kétszer, májusban vagy novemberben került sor.15 2 A minisztérium nagy gonddal állította össze vizsgabizottságot élén a minisztérium személyi ügyekért felelős első osztályfőnökével.15 3 Tagjai magas rangú minisztériumi emberek és egyetemi tanárok voltak, egy sor olyan főtisztviselő, aki hivatali munkája mellett tudományos tevékenységet is folytatott: a történész Alfred Arneth, a Staatsarchiv igazgatója, Johann Vesque báró, Adolf Plaison és Emil Jettel. Valamennyien jogi szakmunkákat írtak, kézikönyveket, amelyeket az aspiránsok a vizsgára való felkészüléshez használhattak.154 A gazdasági kérdéseket külső szakember kérdezte, valami oknál fogva rendszerint magyarok: Wickenburg Márkus gróf, a magyar 151 A külügyminisztériumnak jó kapcsolatai voltak a dijoni egyetemmel, különösen Louis Eisenmann professzorral, az 1904-ben megjelent Le compromis austro-hongrois de 1867 с. nagyhírű könyv szerzőjével. Eisenmann művén dolgozva Ausztriában és Magyarországon is felkereste azokat az államférfiakat és parlamenti politikusokat, akik felvilágosítást adhattak neki a két ország államjogi kapcsolatairól. így jutott el Goluchowski külügyminiszterhez is. Eisenmann talán viszonzásképpen segítette azokat a Monarchiából érkező fiatal diplomata-jelölteket, akik az ő egyetemén akarták tökéletesíteni nyelvtudásukat, összehozta őket a hasonló körökből és céllal érkezett angol, amerikai és birodalmi német kollégáikkal. Vo. Csáky Gusztáv gróf dijoni tanulmányairól, HHStA., AR. Fach 4, Karton 61. 152 A korszak végén a külügyminisztérium szabályos előkészítő kurzust szervez a diplomat vizsgára készülők számára. 153 Az 1870-es években rendszerint Johann Vesque báró osztályfőnök, 1879-81-ben Kállay Béni, az 1880-as években Szögyény-Marich László és Marius Pasetti báró felváltva elnököltek, az azt követő esztendőkben, minthogy gyakorta volt magyar az 1. osztályfőnök, gyakran magyar elnöke volt a vizsgabizottságnak, akinek jelentős szerepe lett abban, hogy végülis kit vettek fel a minisztériumba. A diplomatavizsgára vonatkozó anyagok: HHStA., AR. Fach 6, Karton 39. 154 Vö. Plason felterjesztése a miniszterhez 1895 nyarán: Ausblick nach einer Reform der diplomatischen Prüfung und des Dienstzweige des Ministeriums. Kiegészítés ehhez a tervhez 1895. november 12. Uo. A vizsgáztatók fontosabb kézikönyvei: Emil Jettel von Ettenach, Handbuch des internationalen Privat- und Strafrechts mit Rücksicht auf die Gesetzgebung Österreichs, Ungarns, Croatiens und Bosniens (Wien 1902). Johann Vesque von Püttlingen, Ubersicht der Verträge Österreichs mit den auswärtigen Staaten von dem Regierungs-Antritte Maria Theresia's angefangen bis auf die neuste Zeit. (Wien, 1854, 1868); Adolf de Plason de la Woestyne, Recqueil de traites et Conventions conclus par Autriche avec les puissances étrangères depuit 1763 jusqu à nos jours. (Publ.) par Leopold Neumann (Adolphe de Plason) Tom 1-32, Nouvelle suite Tom 1-26. (Leipzig, Vienne 1855-1912)
