Századok – 2004

Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539

URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 597 Revízió alá kell azonban venni a weberi álláspontot, amely a legális uralom alapvetően személytelen jellegéből kiindulva, semmilyen szerepet nem ad a személyes kapcsolatoknak a bürokratikus hatalomgyakorlásban. A szakszerű személytelenségnek ez a képe a magyar történetírásba is bevonult. így, ha a történész a bürokratikus szervezeteken belül személyes koalíciókat, hálózatokat talál, nem ritkán „feudális maradványok"-ként értelmezi azokat. Elfogadhatóbbnak tűnik Breton és Wintrobe álláspontja. Ok a bürokrácia normális és időálló tulajdonságának tartják, hogy a testület különböző posztjain álló személyek között nem csak a működési szabályok által előírt érintkezés folyik, hanem a kölcsönös személyes bizalmon alapuló együttműködő csoportok, informális hálózatok is létrejönnek.195 E hálózatok, kapcsolatrendszerükre támaszkodva, a formális működési szabályokat figyelmen kívül hagyva, áthágva, a formális szabályok által biztosítottnál jobb vagy rosszabb teljesítményt produkálnak. Azt, hogy a többletteljesítmény vagy a teljesítmény-visszatartás mellett döntenek-e, a bürokratikus szervezet urai vagy gazdái (Dienstherren) által biztosított előnyök, jutalmak, és az általuk alkalmazható büntetőrendszabályok valószínűsége és nagysága határozza meg. Ebben a modellben már nem olyan idegen elem Mike a maga barátaival és üzletfeleivel. Elképzelhető, hogy a Lubinszky-Ottrokóczy-Schick-Thanhoffer csapatot a „Dienstherr" a szigorúbb szervezeti működés kikényszerítésére vetette be a pontatlanul adminisztráló és hűtlenül gazdálkodó helyi koalíciók ellen. Ugyanakkor a csapat nagyobb része a herceg Esterházy-féle birtokigazgatásból érkezvén, szintén egy véd- és dacszövetséget alkotnak. Vagyis egyrészt ők sem jobbak a Deákné vásznánál, másrészt ezzel együtt még képviselhetik az igazgatás fejlődésének újabb szakaszát. Miben lenne megfogható ez az új szakasz? Három dologban. Egyrészt abban, hogy szigorúbban választják el az igazgatási apparátus tagjait az igazgatás tárgyi eszközeitől, magyarul a tiszteknek nem lehet olyan könnyen a rájuk bízott javakat saját meggazdagodásukra fordítani. Ez a tisztek saját gazdaságának felszámolását követeli meg, enélkül egyszerűen nem lehet útját állni, hogy a dolgok, javak áttévedjenek az uradalmi gazdálkodás köréből a tisztek saját gazdaságaiba. Ez sem lehet teljesen végletes, de mégis, a gyámság éveiben e vonatkozásban áttörésről beszélhetünk. A másik dolog, amiben a fejlődés megfogható, az új instrukciók, amelyek együttesen a szervezetnek az egyes tisztségekre lebontott működési szabályzatát képezik. Ez részletesebb, pontosabb és reálisabb, számon kérhetőbb az eddigieknél. A harmadik fejlődési mozzanat, amit részben az új instrukciókban írnak elő, de a gyám ezektől függetlenül is alkalomról-alkalomra tovább bővít, a tisztek beszámolási kötelezettsége tevékenységükről. A gyám nem csak alkalomszerűen szabadok; 2) rögzített hivatali hierarchiában helyezkednek el; 3) rögzített hivatali hatáskörrel rendelkeznek; 4) szerződéssel..., 5) szakképzettségük... alapján alkalmazzák őket, 6) ellenszolgáltatásként rögzített fizetést kapnak pénzben..., 7) hivatali teendőik ellátása egyedüli vagy fő foglalkozásuk, 8) pályafutásuk útja a hivatali »előmenetel«, a szolgálati idő vagy a teljesítmény, vagy mindkettő alapján..., 9) az igazgatási eszközöktől tökéletesen mentesen tevékenykednek. Max Weber: Gazdaság és társadalom. Budapest 1967. 73-74. 195 Albert Breton-Ronald Wintrobe: The Logic of Bureaucratic Conduct. An Economic Analysis of Competition, Exchange and Inefficiency in Private and Public Organizations. Cambridge, 1982.