Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 579 tehát azon gondolkodtunk volna, hogy a megyének a Mike perében tapasztalható kritikus beállítódása magyarázható-e esetleg azzal, hogy Emánuel gróf takarékosságból vagy valamilyen princípiumok alapján beszüntette volna a Klobusiczky által olyannyira szükségesnek tartott „Leutseligkeit"-ot [szíveslátás - V A.l, akkor a válasz határozott nem. Az persze lehet, hogy Klobusiczky ügyesebben osztott. Az 1806. évi levél mindenesetre eszünkbejuttatja az új gyám 1814-1815-ben alig leplezett meggyőződését, hogy több tiszt is érintett az ügyben. Amikor például Mike lebukik, a helyszíni vizsgálat augusztus 13-i elkészülését követően öt nappal a gyámnak részletesen referál Ottrokóczy főszámvevő, amire a gyám válaszul elrendeli a régens útján Mike felfüggesztését, továbbá azt, hogy a régens írassa össze: hol melyik tiszt mennyi urasági földet fordított jogellenesen dohánytermesztésre.112 Az inszinuáció világos: a nagykárolyi kerületben normális gyakorlatnak számít, hogy a tisztek az urasági földeket feles dohányföldekként használják. Erre persze azt írta vissza a régens, hogy a gyám „parancsolattyát" tudományul veszi, csak arra kéri ő Nagyságát, hogy méltóztasson az olyan tisztek neveit kiadatni.11 3 Más hasonló esetekből is világos Emánuel gróf rossz véleménye Klobusiczkyről, gyakoriak a kioktatások, sőt fenyegetések, de valamilyen okból nem tud szabadulni tőle. Ez nyilván valamilyen külső kényszerre lehetett visszavezethető, hiszen a régens protektora, az özvegy grófné már meghalt, munkaszerződést ekkor még a vezető tisztségviselőkkel sem kötnek, az írásban adott, a nyugdíjfizetésre vonatkozó ígéreteket pedig rendszerint nem tartják be, Klobusiczky esetleges elbocsátásának anyagi terhei tehát nem tűnhettek riasztónak. Legvalószínűbbnek a Klobusiczky család szerepének visszatartó ereje tűnik, a régens testvére történetünk idején szatmári püspök, a másik bátyja a szepesi városok kormányzója, a harmadik kanonok, a negyedik tiszt, az unokaöccsöket nem is számolva. Klobusiczky szerepének felderítése mindenesetre a Mike-ügy egyik nagyon hiányzó láncszeme. Hiszen a botrány kipattanásakor már kilenc éve a helyszínen szolgáló, és a rendkívül aktív gyámként tevékenykedő Emánuel gróf előtt 1806-tól 1813-ig az igazgatást ténylegesen irányító Klobusiczky aligha volt passzív szerepaz az: a V Ispánynak, kinek arra kedvét tapasztaltam, lehetne egy pár fejős bivalt ajándékozni, a másiknak, az az: a Sz. Bírónak, azt ítélném, hogy valami jó praetextus alatt 150 ftot lehetne ajándékban küldeni. Ezen kívül nem régen végeztetvén el szerentsessen a Gyulai Urbarialis Regulationak Autenticatioja, mivel mind ezen, mind pedig egész Szabolcs Vármegyei Úri Székünkén Molnár György Üi' egy a leg első Szabolcs Vármegyei Tábla Bírák közül, leg érdemesebb és a Károlyi Famíliát leginkább Tisztelője, közönségesen Praesesnek szokott az Úri székönken lenni, s a Diurnumokat sem ez, sem az Ordinarius Szolga Bíró el venni nem szokta, az elsőnek egy pár Muzsalyi Malom követ, a másiknak pedig valami más ollyas ajándékot, melly száz ftot felöl ne haladja, és mellyet én tölle jó móddal ki tudhatnék, adandónak ítélnék." Klobusiczky előterjesztését (P 407. 1815 Nr. 207. Az előterjesztés dátuma 1815. január 17.) a gyám is változatlanul jóváhagyja. A szóban forgó bíróság nem a vármegyei ítélőszék, hanem a „vármegyei Viceispányi Bíróság". Az ajándék nem feltétlenül kötődött valamilyen kedvező döntéshez vagy fordulathoz, általában is tanácsos volt. A vásárhelyi inspectorátus javaslatára például a Csongrád vármegyei első alispán és főjegyző megajándékozását határozza el a gyám, „nem lévén a Gróf Károlyi Famíliától mind eddig különös kedvezések mutattva, holott ők az Inspectorátusnak nyilatkoztatása szerént az Urasághoz vonzó hajlandóságaikat több ízbe kimutatták". így Kárász Miklós alispán egy harmadfű bikát, Bene főjegyző két fejős tehenet kap ajándékba. P 407. 1818. Nr. 881. Dátum Derekegyház 1818 május 4. u2 OLK 407. 1815. Nr. 1914., dátum 1815 aug. 18. Nagykároly. 113 OLK 407. 1815. Nr. 2127.
