Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 569 kinti, hogy Mike ellopta az az évi egész szaporulatát a negyvenkét tehénből álló meddő gulyának a fiskális számítása szerint harminchárom borjút.88 Ez már akkor is derültségre, vagy a tételt nézve, fejcsóválásra adhatott okot. Mike replikájában nem mulasztja el felsorolni a tények puszta feltevésekkel kipótolt hiányait: követelni akkor lehetne, ha a meddő gulyával bika járt volna, ha a teheneket a bika meghágta volna, ha azok megfogantak volna, ha megfoganva meg is ellettek volna, és végül ha bizonyítva lenne, hogy ő azokat ellopta volna. Az úriszék a követelt harminchárom borjú ára helyett nyolcnak az árát ítélte meg kárpótlásként,89 a megye széke ezt revideálva csak három borjú árában marasztalja el az ispánt. Ezt pedig azzal indokolja, hogy ennyi borjú lopását tanúsítják konkrétan és hitelesen a tanúk, és ez nem mond ellent az ispán számadásainak sem, ahol négy borjú elhullásával számolt az adott évre.9 0 Az ispán gabonája az állattartásához hasonló problémákat vetett fel. Önmagában azért, mert az ispán jelentős mennyiségű földet használt, még a meglehetősen lendületbe jött Lubinszky alfrskális vagy Ottrokóczy számvevő sem követeltek kártérítést. Persze, a földek használatának jogcímei szerteágazóak, nem egykönnyen tisztázhatóak.9 1 A két uradalmi „komisszár" azonban felperesi nyilatkozataikban Mike összes földhasználatának jogosulatlanságát állítják, hiszen a földek vagy majorságiak, akkor azért nincs hozzájuk Mikének jussa, vagy remanentiálisok, akkor meg azért nincs. A jogosulatlanul használt földnek viszont mindössze a gyümölcsét kívánják elkoboztatni. Ehhez úgy látnak hozzá, hogy Mikének egy elvitetett az ispán, „mellyeket a Vállaji Uraság Udvarában maga bilyegjével bilyegezett meg, azt pedig é Tanú látta, mivel maga is fogta a lábát a borjúknak, mellyek is meg bélyegeztetetvén, tsak ugyan vissza hajtották a vágó Gulya közé melly vágó Gulya ugyanazon Esztendőben Szent Mihály vásárára Debretzenben hajtatván, el is adattattak, de a 4 meg bélegezett bornyúk idehaza maradván, az Ispány marhái közé hajtattak". Ugyanez a tanú másik három borjú következő évi ellopását is vallja. Vallomásában megnevez egy másik tanút, akinek jelenlétében történt a borjúk elvitele, aki ezt meg is bizonyítja, de egy év alatt két ízben elvitt nyolc borjút vall, uo. 470. A hitelezéstől a számadó gulyást az 1817 januári úriszék elmozdítja, mert az ispán feljelentette pálinkalopásért, és mert jelenleg is az uraság szolgálatában van. A másik tanú vallomását engedik esküvel erősíteni. 88 Uo. 305. A kárigényt az alfiskális úgy számolja, olyan hibával, hogy az embernek ismét arra kell gondolnia, hogy túl sok ez a teher az uradalmi igazgatás képviselőinek, lám, kapkodnak. Mert: „az Etsédi Pusztán legelt 42 Darabból álló Méltóság Mustra Teheneitől ellett Borjúk közül 8 boíjút szekérre rakatván és azok közül hármat maga bélyegével meg bélyegezvén, a vádolt Fél a Méltóság nagy meg károsításával el is adta, de é mellett az 42 darab Tehenek után azon Esztendő béli számadásában tsak 9 darab borjút iktatván bé, következés képpen meg 33 darab Tehén után való borjúknak hová lettelét nem bizonyítván, azoknak árát darabonként 10 Rfttal felvévén, öszvesen 330 Rfban megtérítetni" szoríttassák. Csak éppen, ha az alfiskális 33 borjú után kér kártérítést, ez annyit jelent, hogy ellopottnak feltételezi és téríttetni kéri a számadásokban nem szereplő, persze esetleg nem is létező harminchárom meddő tehén borját, de az ispánnak ajándékozza a biztosan, bizonyítottan ellopott hármat, vagy a talán ellopott, de legalább biztosan létező ötöt (nyolcból ötöt, aminek az elszállításáról van, idegen bélyeggel bélyegzéséről nincs tanúságtétel). 89 Uo. 835-890. 90 Uo. 1183. 91 Földjei egy részéről az ispán azt állítja, hogy azok a vállaji ispáni kvártély-ház után való földek, más részéről, hogy azokat a pusztákon bérelte, s nagy késéssel, 1817 szept. 21-i dátummal fel is mutat egy tanúságlevelet a börvelyi oeconomustól, arról, hogy az ő árendafizetése is a nagyfenéki pusztát árendáló börvelyi lakosok árendája között volt. Uo. 964. Más földeket a helyi nótárius vagy az árendabérlő mészáros bérletébe tartozónak lenni állít, tehát ő mintegy albérlő lett volna ezeken a földeken.
