Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 561 Az esélyek fordulását nyilván érzi Mike is, valószínűleg ez indokolja azt, hogy támadásba megy át: 1817. február 20-án, az ő kérésére és költségén, a megyei esküdt közreműködésével vizsgálat igyekszik tisztázni, mennyiben kényszerítették az első, uradalmi vizsgálat tanúit a vizsgáló tisztek.65 Hasonló „szemtelenkedés" az is, amikor 1817. február 17-én beadványt intéz az úriszékhez, amelynek tárgya: a gazdálkodásban felmutatott érdemei.6 6 Ebben elsősorban a vállaji gazdaság bővülését tárgyalja, ami ebben a korszakban a művelés és a földesúri üzem kiterjesztését jelentvén extenzív jellegű, tehát nemigen ad módot arra, hogy bárki magát valamely agronómiai arkánum birtokosának tüntesse fel. Mike azonban mellékelni tud marhatenyésztési szakértelmét konkrétan dicsérő sorokat — az előző gyám, gróf Keglevits Ágoston tollából — nyilván a jelenlegi gyám épülésére.67 A következő úriszék azonban csak egy fél év múlva, 1817. július 4-én ül össze, és a folyamatban lévő gazdasági munkákra hivatkozva egyből el is halasztja munkálkodásait augusztus 4-re. A júliusi ülés újdonsága az elnök személyének változása. A régens, gróf Klobusiczky Ignác helyett az úriszék elnöke bulyi Jékey Imre, volt megyei főjegyző lett.6 8 Jékey bevonását a gyám már korábban is javasolta, de később elállt javaslatától, mert convocatus bírának meghívni túl csekély tisztesség lett volna, az elnökséget pedig nem akarta elvenni a nagy hely- és tárgyismerettel rendelkező Klobusiczkytől. Mivel azonban a régens 1816 végén nyugdíjazásáért folyamodott, Jékey vette át tisztét. Elképzelhető, hogy a féléves szünet is ezzel a váltással van összefüggésben. Mindenesetre még a tárgyalásnak júliusról augusztusra való halasztását is a sürgető gazdaságbéli tennivalók mellett az új elnöknek a per tanulmányozására biztosítandó idővel indokolják.6 9 Szinte már meglepetés, hogy az úriszék 1817 augusztusi ülése záró ítéletet hirdet a perben.7 0 Az úriszék a kizárt tanúk ellenére mégiscsak elítéli a bevádolt ispánt szinte az összes kivizsgált vádpontban. A megítélt kártérítés nagysága az ítélet szerint jogosan elkobzott marhák értékén, továbbá néhány, az ítéletben csak naturális mértékegységben szereplő tétel (pl. hét hordó bor) ismeretlen értékén kívül összesen 18 071 Rft. Ehhez járul a Mike által fizetendő perköltség, 2 885 Rft. Az uraságnak megítélt kártérítésekhez jönnek a számadásbeli hiányok (convictivak), melyeket az ispán 1814. és 1815. évi számadásaira vonatkozóan 1817. április 28. és következő napjain végre mégiscsak megtartott számvevőszéki ülésen (sedes censurae) 1 134 rajnai forintban határoznak meg.7 1 65 OLK P 404. Nr. 52, p. 712-722. 66 Uo. 744-750. 67 Uo. 726-728. 68 A szabolcsi eredetű régi nemesi család a XVIII. században több vezető tisztségviselőt adott Szatmárban. Jékey Imre 1804-ben választatott főjegyzőnek, Szirmay szerint 1809-ben is ezen a poszton volt, magasabb tisztségéről nem tudunk, az úriszéki tagok fölsorolásánál 1817-ben megyei tisztségét nem említik. Vö.: Szatmár vármegye nemes családjai 591, in: Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai; Szatmár vármegye. Budapest 1896. Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete. I. Buda 1809, 140. 69 OLK P 404. Nr. 52, p. 830-834. 70 Uo. 835-890. 71 Uo. 980-1138. A cenzurális szék elnöke a nagykárolyi birtokkerület új, a gyám által kinevezett inspektora, Török Antal, tagjai törvényes bizonyságként az összes eddigi vizsgálatban az uradalom részére hiteleztető, de a Mike-ügyet tárgyaló úriszékbe a megye által nem delegált szolgabíró, Rápolthi Nagy György és esküdtje, Szentléleky Mihály, továbbá az uradalom részéről az inves-
