Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
562 VÁRI ANDRÁS Ez a hiány tulajdonképpen nem olyan rendkívüli. Az évközbeni hivatalátadás, lelépés igen nehézzé teszi a tisztnek a járandóságok beszedését és a hiánytalan elszámolást. A cenzurális szék 158 oldalas protokollumából világos, hogy az elmúlt két évben a számvevők Mike számadásainak minden pontját sokszorosan ellenőrizték, nemcsak számszakilag, de a kiadások gazdasági indokoltságának oldaláról is. Ez a „reális" gazdálkodási folyamatokra is tekintő ellenőrzés máskor is feladata a számvevőnek, azonban aligha firtatták ilyen részletességgel a többi számadásokat, vitatták például a kocák tavalyelőtti malacozásának időpontját és az onnantól a számukra szükséges többlettakarmány mennyiségét. Mindezek fényében a tiszt által fizetendő hiány, convictiva, noha nagyobb, mint a szolgálatban álló, hasonló rangú tiszteknél rendszeresen megeső, de kegyelemből időnként elengedett százháromszázforintos convictivak, nekem mégis inkább csekélynek tűnik. Mike mind a cenzurális szék áprilisi, mind az úriszék augusztusi ítéletét azonnal megfellebbezi a vármegye székére, ahova egyébként az uradalom képviselői is fellebbeznek. Mikének nem is igen van más választása: elkobzott marháinak és a megítélt kártérítésnek összes értéke meghaladja vagyonleltára teljes értékét (31 257 Rft). Ha sikerülne összes holmijait becsértékükön eladni, és mindezt az ítélet szerinti fizetésre fordítani, akkor földönfutó lenne, nyakában a Károlyi-uradalomnak megítélt kártérítésből kb. négyezer forint hátralékkal, és a saját ügyvédjeinek fizetendőkkel mint adóssággal (valószínűtlen, hogy a hároméves jogi összecsapás alatt az ügyvédeket fizetni tudta volna). Mike András tehát a megyéhez fellebbezett. Fellebbezésében nagy hangsúlyt helyezett a delatorokként elmozdított tanúk szerepére, arra, hogy az ő tanúvallomásukat az úriszék ítéletének meghozatalakor annak ellenére figyelembe vette, hogy a tanúk az eskütételtől és így a tanúskodástól elmozdíttattak. Ha ez nem így lett volna, állítja Mike, akkor a legtöbb vádpontra csak egy tanú lett volna, egy tanú pedig a jogszokás szerint nem bizonyít.72 Mike azt is hangsúlyozza ,,Motiva Appellata"-jában, hogy egész sor „vétkét" a főtisztek szeme előtt, gyakran engedelmükkel, és az uraságnak való fizetség ellenében követte el. Ami a főtiszteket illeti, nem nevez meg egyetlen nevet sem. Az engedélyek azonban rendesen az uradalmi vezető szervek jegyzőkönyveibe jegyeztetnek be, az uradalom könnyen megtalálhatná a Mike által hivatkozott döntéseket, az olyan tételek pedig, hogy tényleg fizetett-e Mike az uraságnak például a szaniszlói erdőből vett keményfákért, a számadásokból visszakereshetők és ellenőrizhetők lennének. A kérdéses évekre a revideált számadások viszont már az uraság számvevőinél vannak. Az uraság a számadásokat nem adja ki, nem engedi bizonyítékként felhasználni, úgy érvel, hogy e pernek nem azon dolgok képezik tárgyát, amelyek a számításokban szerepelnek, hanem azok, amelyek bele sem kerültek a számadásokba, mert ellopták őket. Ez valóban a legjobb és leggyakrabban követett útja a tolvajlásnak, ebben az esetben mégsem alkalmas érv. Az is furcsán veszi ki magát, hogy az uraság, amelyik ilyen általános érvekkel visztigator Lubinszky kerületi alfiskális és Schick Pál kerületi számvevő. Ez összességében az uradalom saját bírósága, ellentétben a Nagyváthy által kívánt méltányossággal. Ugyanakkor a központi igazgatás irataiból az derül ki, hogy ez rendes gyakorlatnak számított, a cenzurális széken általában a kerületi inspector, esetleg a régens elnökölt. 72 Uo. 924-963.
