Századok – 2004

Krónika - Kristó Gyula (1939–2004) (Makk Ferenc) II/531

KRÓNIKA 535 A tanítványnevelés nehéz, fáradságos munka, ezért sok kiváló elme nem is vállalja. Kristó Gyula kezdettől fogva nevelt tanítványokat. Idősebb és fiatalabb tanítványai ma már nemcsak Szegeden, hanem Budapesten, Pécsett és Szombathelyen is a középkori tanszékek erősségei, közöttük már tanszékvezető professzor is van. Az általa nevelt szakemberek közül ketten — mint professzorok — akadémiai doktori címet, hatan kandidátusi, illetve PhD-fokozatot szereztek, több tanítványa pedig a habilitált doktor cím birtokosa lett. Bizton állíthatom, hogy Kristó Gyula munkássága révén Szeged a középkorkutatás európai hírű centrumává lett. Amit az is erősít, hogy 1999-ben egyetemünkön vezetése alatt jött létre a Magyar Tudományos Akadémia egyetlen medievisztikai kutatócsoportja, amely azóta is eredményesen dolgozik. Az oktatás, a kutatás, a tudományszervezés és a tanítványnevelés mellett Kristó Gyula sok időt és rengeteg energiát fordított társadalmi és szakmai közéletre. Összes tisztségét és megbízatását még felsorolni is terjedelmes lenne. Hosszú időn keresztül dolgozott az MTA, az Oktatási Minisztérium, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Magyar Történelmi Társulat, Szeged, a megye és az egyetem különböző — állandó és alkalmi jellegű — bizottságaiban. Évtizedekig részt vett a tudományos minősítés testületeinek munkájában, és igen gyakran szerepelt védési bizottságokban is. Több szakfolyóirat (pl. Századok, Történelmi Szemle, egyetemi Acta Historica) szerkesztő-bizottságának volt tagja. Munkáját mindig lelkiismeretesen, pontosan és jól látta el. Véleményalkotásának alapja rendre a szakmai teljesítmény értéke volt. Ugyanez a vezérelv irányította őt az egyetemi közéletben. Szerette az egyetemet, és szívesen dolgozott érte. Dékánhelyettes (1978-79), rektorhelyettes (1979-82), rektor (1982-85), dékán (1987-89) és tanszékcsoportvezető (1992-93) volt. 1995-ben egyik sűlyos betegsége miatt lemondott a tanszékvezetésről, de a közélet más területeiről nem vonult vissza. A szakmai közélet sajátos részének tekintette a tudománynépszerűsítést. Újságcikkei, gyakori rádió- és TV szereplései mellett ezt bizonyítja az is, hogy különböző meghívások alapján — amíg egészségi állapota engedte — fáradhatatlanul járta az országot, s élénk, élvezetes, magával ragadó előadásaival sokakat nevelt történelmi múltunk igaz megismerésére és a reális nemzeti azonosságtudat kialakítására. Hatalmas és sokoldalú munkásságát mind a szűkebb pátria, mind pedig az országos szakmai fórumok számos kitüntetéssel ismerték el. Elnyerte Szeged és Csongrád megye Alkotódíját (1993, 1994). Tudományos kitüntetései között szerepel a Kuun Géza-díj (1986), Szent-Györgyi Albert-díj (1994) és a Szűcs Jenő-díj (1995), 2002-ben a Pécsi Tudományegyetem Díszdoktora lett. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb elismerésnek az akadémikusságot tekintette. Nem könynyen jutott hozzá. Először 1985-ben ajánlották őt akadémikusnak, de csak 1998-ban választották meg az akadémia levelező tagjává. Ekkor már 66 könyve jelent meg. Az akadémikusi cím korábban megillette volna őt! Kristó professzor soha nem a rangért, címért vagy kitüntetésért dolgozott, de bizonyos, hogy az akadémikusi cím ösztönzőleg hatott rá. A korábbinál még nagyobb lendülettel vetette magát a kutatásba. Az 1998 és 2003 közti időszakban ennek eredményeként 35 könyv került ki keze alól Ezek között találhatók olyanok is, amelyek korábbi munkái újrakiadásának foghatók fel. De hangsúlyozni szeret-