Századok – 2004
Történeti irodalom - Katona István: A Kalocsai érseki egyház története I–II. (Ism.: Molnár Antal) II/527
529 TÖRTÉNETI IRODALOM A sajtó alá rendezők munkájának legnehezebb részét a fordítás ellenőrzésének minuciózus és hálátlan munkája mellett kétségtelenül a közzététel, pontosabban a jegyzetapparátus formájának és tartalmának elvi kialakítása és következetes alkalmazása jelentette. Katona ugyanis ebben a művében is a História critica köteteiben alkalmazott, és már saját korában is meglehetősen elavultnak tekinthető módszert használta, vagyis az általa felhasznált források zömét eredeti szövegében közzétette, tartalmukat az összekötő szövegekben csak kisebb mértékben elemezte. Az első kötetben találjuk a főegyházmegye földrajzi leírását (9-16), a magyar államalapítás előtt itt élt népek (jazigok, hunok, gepidák, avarok, bolgárok és magyarok) bemutatását (17-39), az egykori egyházi intézmények (40-52) és a korabeli plébániák ismertetését (52-77). Ezt követi a korszak egyháztörténet-írói elvei alapján az egyházmegye történetének értelmezett érsek-életrajzok sorozata: az I. kötetben a mohácsi vészben elesett Tomori Pálig (78-296), majd a II. kötetben 1527-től egészen Kollonich Lászlóig (7-252). Katona munkájának végén közli az érsekség 18. századi kanonokjainak és papjainak életrajzi adattárát (253-305). Míg a munka középkori része több tekintetben meghaladott forrásközléseket és megállapításokat tartalmaz, a török kori fejezetek pedig az érsekek távolléte miatt igazából nem kapcsolódnak magának az egyházmegyének a történetéhez, addig a 18. századi életrajzok az egyházmegye újjászervezéséről és működéséről máig komoly forrásértékkel bírnak. A munka magyar fordítása csak akkor töltheti be hivatását, ha a kiadók elhelyezik azt az érsekség történetírásának egészében, tehát a kétszáz esztendővel ezelőtt megjelent történeti munkát saját historiográfiai kontextusában olvashatjuk. A két sajtó alá rendező ezt a feladatot példamutató tárgyi alapossággal és módszertani következetességgel oldotta meg. A Katona által közzétett forrásokat minden lehetséges esetben azonosították, és közlik az újabb kiadások bibliográfiai adatait. A szerző valamennyi állítását szembesítették az elmúlt két évszázad kutatásainak eredményeivel, az egyes érsek-életrajzok végén pedig lábjegyzetben hozzák a főpap rövid modern életrajzát is. Az így létrejött több mint két és félezer jegyzet gyakorlatilag az érsekség Katona által megírt történetének mai értelmezése, és így egyfajta párhuzamos érsekség-történetként értelmezhető. Ezzel a hatalmas munkával a két sajtó alá rendező szinte társszerzővé lépett elő, és remélhetőleg követendő példát mutatnak a jövőben megjelenő hasonló vállalkozások számára. A két kötet tehát nemcsak fordítás, hanem immár az eredeti helyett használható (használandó!) kritikai kiadás. A kötet használatát az idézett müvek rövidítéseinek jegyzéke (I. 297-303. II. 311-317.), a mintaszerűen összeállított hely- és névmutató (II. 321-369), végül egy angol és egy horvát nyelvű összefoglaló (371-376) könnyíti meg. Külön ki kell emelni a második kötet függelékeként napvilágot látott két térképet. Az egyik a kalocsai érsekségnek K. Pávai Sámuel által tervezett és Karacs Ferenc által rézbe metszett 1801. évi mappájának igen jó minőségű hasonmása; a másik pedig a kalocsa-bácsi érsekség középkori állapotát bemutató térkép, amelyet Thoroczkay Gábor tervezett és Nagy Béla rajzolt. Ez utóbbi a magyar egyháztörténeti földrajz alig túlbecsülhető nyeresége, hiszen Ortvay Tivadar klasszikus munkája óta hasonló munkák alig készültek. A térkép a vonatkozó szakirodalom és Engel Pálnak a középkori Magyarország településeit tartalmazó CD-romja alapján ábrázolja az érsekség középkori határait, egyházigazgatási beosztását, szerzetesi intézményeit és településeit. Összességében elmondhatjuk, hogy ez a majd hétszáz oldalas munka a hozzátartozó térképekkel és illusztrációkkal nemcsak egyháztörténet-írásunk nagy nyeresége, hanem fontos eredmény az Alföld közép- és kora újkori történetének kutatásában is. Köszönet érte mindazoknak, akik ezt az alapvető könyvet fáradságot és időt nem sajnálva a magyar történettudomány és az érdeklődő szélesebb olvasóközönség számára hozzáférhetővé tették. Molnár Antal
