Századok – 2004
Figyelő - Vekerdi József: Regnum unius linguae. Megjegyzések az Intelmek új fordításához II/495
FIGYELŐ 499 szó. A marchia 'őrgrófság' jellegzetes Karoling-birodalmi fogalom, Magyarországon a 11. században nem szerepel.1 2 A kritikai kiadás másik téves olvasata szintén a téves 'ország' értelmezést eredményezi valamennyi fordításban, így Bollóknál is. A VI. fejezetben az olvasható, hogy a külföldről érkező tudós papok, nemes lovagok 'díszére válnak az országoknak (régna ornant), emelik az udvar tekintélyét'. Itt azonban ismét az Ilosvay-kódex és az editio princeps adja a helyes olvasatot: regiam ornant 'a királyi palotát ékesítik'. A regiam varia lectio helyességét bizonyítja, hogy jellegzetes chiasztikus stílusfordulatról van szó: regiam ornant — magnificant aulam, főnév+ige — ige+főnév, ahol nem állhat regna többes az aulam egyessel szemben. Tehát itt sem az ország külföldiekkel való benépesítéséről van szó. Feltűnő, hogy ebben a fejezetben és a rokon jellegű nyolcadikban történelmi hivatkozás olvasható (másutt nem). Említi, hogy Rómát az Aeneas-családból származó királyok tették naggyá, sok nemes és bölcs férfiú magukhoz hívásával. Az Aeneas-dinasztia hasonlat csak az Árpád-házra vonatkoztatható, és nyilvánvalóan magától Istvántól származik. Tehát rejtett alakban ismét a hazai hagyományok tiszteletét sugalmazza a szöveg.1 3 A királyi környezet többnyelvűsége kapcsán egy különös távoli párhuzamra érdemes figyelni. Ez a gondolat az európai királytükrökben ismeretlen. Ellenben szerepel és részletesen indokolva van a legrégibb keleti állambölcseleti kézikönyvben, az időszámításunk kezdete körül keletkezett, szanszkrit Kautilíja-arthasásztra „királytükörben". A szerző kifejti, hogy a királynak azért kell nyelveket tudó embereket és külföldről hozzá érkező, megbízható híveket maga körül tartania, hogy országán (a soknyelvű Indián) belül besúgóként tájékoztassák a közhangulatról, a szomszédos országokba pedig kémek és hamis hírek terjesztői gyanánt küldhesse őket. Ez pontosan megfelel annak a taktikának, amelyet maga István, majd I. András alkalmazott Konrád (ill. Henrik) támadásakor, amikor német lovagjaik a császár nevében hamisított üzenettel szólították fel visszatérésre a német sereget. Nem lehetetlen, hogy honfoglalás előtti időből, Keletről hozott hagyománynak az emléke bukkan fel a „regnum unius linguae fragile" intelemben. Bollók fordításának egyetlen apró szépséghibája az, hogy a bibliai idézeteket Káldi György közismerten magyartalan és nem ritkán pontatlan fordításában idézi, arra való tekintettel, hogy az Intelmek latin szövegében az idézetek a Vulgatából valók, és Káldi a Vulgatát ültette át, míg Károlyi a görög (ill. héber) eredeti alapján dolgozott. Ez szerencsére nem érinti a szöveg érdemi részét, amelyért elismerés illeti a fordítót. 12 Legkorábban László-kori oklevelekben fordul elő, azonban nem 'határtartomány', hanem 'birtokhatár' jelentéssel. 13 Balogh nyomán a fordítások jegyzetei (beleértve Bollók fordítását) Sallustius Catilinájára gondolnak a hasonlat forrásaként. Azonban Sallustiusnál (с. VI.) nem az Aeneas-utódokról, Rómáról és nemes férfiakról van szó, hanem a jóval Róma alapítása előtt Itáliába érkező és ott vad, szabados csőcseléket találó Aeneasról. A nem egészen világos hivatkozás forrása valószínűleg Livius, a legtöbbet olvasott latin auctor. Talán a Rómát alapító Romulus asylum-nyitására, vagy utódai hasonló politikájára céloz a szöveg.
