Századok – 2004
Figyelő - Vekerdi József: Regnum unius linguae. Megjegyzések az Intelmek új fordításához II/495
FIGYELŐ 497 közvetlenül István szavait idézi. Ez a kettősség az egész Intelmek létrejöttének mikéntjét is példázhatja: a lényeges gondolatok Istvántól származnak, ezek kegyeskedő tanításokkal és bibliai idézetekkel való megtoldása, a „mennyei seregek tíz kará"-hoz hasonlóan tíz fejezetre osztása, stb. nyilván az írásba foglaló, tudós pap ötlete. Ugyanilyen kettősségre mutat egy feltűnő szerkesztési különbség. A IV, VI. és VIII. fejezet kivételével minden fejezet (még inkább a három bevezetés) bővelkedik bibliai utalásokban, míg ebben a három fejezetben egyetlen bibliai idézet vagy hivatkozás sem fordul elő. Éppen ez a három fejezet az, amely nem általános erkölcsi elveket tartalmaz kegyességről, igazságosságról, hitbuzgalomról, papok tiszteletéről, hanem konkrét, gyakorlati államvezetési tanácsokat ad a haderő szervezéséről, a királyi udvar szakértő főkkel való erősítéséről, és a hagyományos (azaz Árpád-házi) uralkodói módszerek követéséről.7 Ezekben a fejezetekben is bőségesen kínálkoznék alkalom bibliai hivatkozásokra, pl. a VIII. fejezet („A fiak kövessék elődeiket") a Példabeszédek könyvének számtalan idézetével volna támogatható, amivel a többi fejezetben bőségesen él a szerző.8 A IV fejezetben a nil elevat, nisi humilitas mondat szinte evangéliumi közhely.9 Ez a szembeötlő fogalmazási különbség aligha magyarázható mással, mint azzal, hogy ezekben a legfontosabb fejezetekben kifejezetten a király utasításait tolmácsolta a főpap, csupán a nyelvi megformálás, az Intelmek egységes stílusú, gyakran rímekkel díszített prózája az író sajátja. A VIII. fejezetben lényeges gondolatot ad vissza helyesen Bollók értelemszerű fordítása: 'Nehéz lesz megtartani királyi hatalmadat ezen a vidéken, ha nem fogod utánozni az előtted uralkodó elődeidet' (ante regnantium regum). Itt a regum többesszám félreérthetetlenül az Árpád-házi fejedelmekre utal, a nemzeti hagyományok őrzését, az elődök sajátos magyarországi (huius climatis) politikájának folytatását tanácsolja, annak ellenére, hogy ezek az elődök pogányok voltak. Ez a tanács semmiképpen sem lehet a keresztény főpap ötlete, és rávilágít István nemzeti hagyománytiszteletére, amelyet a hagiográfia hallgatással mellőz. A mondat folytatása szintén a nemzetben gondolkozást mutatja, amire az Intelmek kapcsán nem szoktak felfigyelni. Bohóknál: 'Hiszen melyik görög kormányozhatná a latinokat görög szokások szerint?' A regeret coniunctivusi a szokásos 'kormányozná' feltételes mód helyett először Bollók adja vissza ható igével, ami érzékelteti a gondolatot: a görögöket görögöknek, a latinokat latinoknak kell kormányozniuk, nem idegen uralkodóknak - tehát a magyarokat magyaroknak.10 7 Vö. Szűcs Jenő: Szent István Intelmei: az első magyarországi államelméleti mű. In: Szent István és kora. Szerk. Glatz E-Kardos J. Bp. 1988, 44: „míg az Intelmek az egyházi szférát illetően általában megmarad a Karoling-kori modellnél - addig a világi szféra valamennyi lehetséges pontján - az ezredforduló pannóniai valóságára reflektált". 8 A fejezet címében a kézirati hagyomány ingadozik: De executione filiorum és De obedientia filiorum. Bollók ez utóbbit fordítja: 'A gyermekek engedelmességéről'. Az executio szó kétségkívül pongyola szóhasználat: a klasszikus latinságban nincs sem 'követés', sem 'engedelmesség' értelme. 9 Máté 23:12 qui se humiliaverit, exaltabitur. - N.b., a IV fejezetben téves a kritikai kiadás utalása a regis filius kapcsán Máté 5:9 versre. Az evangéliumban nem regis ftlius, hanem filii dei szerepel, sőt éppen a beati pacifici 'boldogok a békességre igyekvők'-re vonatkoztatva, míg az Intelmekben a katonaságról van szó az adott helyen, amelyre aligha illik a pacificus kívánalom. 10 Iß. Horváth János szerint a regum többes pusztán a megelőző regnum szóval való rím kedvéért áll, azonban az Intelmek megfogalmazója következetesen homoioptotonokat, ragrímeket
