Századok – 2004
Közlemények - Mesterházy Károly: Lengyel–magyar kapcsolatok a 10–11. században II/381
396 MESTERHÁZY KÁROLY Magyarország a törtezüst kincsek elterjedésének déli peremén fekszik. Szőke Béla Miklós egyenesen e kincsek külön csoportját keresi a Kárpát-medencében.107 A kincsek mindenhol az adott terület ékszeranyagából állnak össze (lásd Jakimowicz csoportjait),10 8 amelyhez járulnak még a pénzek. Mivel azonban maguk az ékszerek is pénz-funkciót töltöttek be, a pénzekhez hasonlóan nagyobb területre kerültek el, mint ahol divatban voltak. így kerültek messze földre teljesen idegen ékszerek, és készültek ezek mintájára több-kevesebb számban utánzatok. Magyarországon azonban nem képződtek törtezüst kincsek, mert az értékmérő vagy a bizánci solidus volt, vagy a marha, a tinópénz, amiről Szent István törvényei tanúskodnak.10 9 Ennek ellenére a magyarországi sírleletekben is előfordulnak olyan ékszerek, amelyeket típusuk és anyaguk alapján közéjük számítunk, még akkor is, ha a törtezüst leletek elterjedési területén nem találkozunk velük. Ilyenek az egyetlen kosaras gyönggyel díszített fülbevalók (Oszéplak), a csüngőként használt kosaras gyöngyök (Budapest-Rákospalota, Gyöngyöspata, Bánkút), a háromkosaras fülbevalók egy csoportja (Nyáregyháza, Esztergom, Nyitrasárfő, Eger). Számolnunk kell azzal a lehetőséggel, hogy a Balkánról vagy Bizáncból hozzánk eljutott ékszerek utánzatairól van szó, amelyek cseh, lengyel vagy orosz területen már újra más formában készültek. A törtezüst kincsek összetételében jelentős szerepe van a bennük lévő ékszerek időrendjének. Ezt az időrendet általában a kincsekben levő pénzek alapján dolgozták ki. A sírleleteket nem vették figyelembe, mert a kincsek elterjedési területén, a szláv lakóterületeken nincsenek 10. századi csontvázas temetők, a hamvasztásos sírokban pedig nincs ékszer. A magyar sírokban talált ezüstgyöngyök és más ékszerek viszont fontos időrendi támpontot adnak a törtezüst kincsek keltezéséhez.11 0 Mindazok a sírok, amelyekben a honfoglaló magyarok első generációjához tartozó halottak lehetnek (pl. Galgóc, Karos, Csabacsűd, Bashalom) azt bizonyítják, hogy a velük eltemetett ékszerek legalább a 10. század első harmadában már használatban voltak. így bizonyos, hogy mintegy 50 évvel korábbiak, mint a pénzzel keltezett kincsekben való feltűnésük. Ezek a típusok a dudorrátétes gyöngyök (Csabacsűd), a kettős csonka gúla vagy másként kettős piramis alakú gyöngyök és az ovális gyöngyök (Karos, Bashalom), az egyszerű kaptorgák (Karos), a gyulai kapocs, a galgóci nyakperec. A következő csoportot a volhiniai fülbevalókkal együtt talált ékszertípusok jelenthetik (Nagykövesd, Ibrány, Sorokpolány, a királyföldi kincs). Ezek többnyire továbbélő változatok, vagy egyszerűen értékmérőként tovább használt ékszerdarabok. A temetőben más tárggyakkal előkerült oroszvári fülbevalók is a korábbi időre keltezhetők (morva díszgombbal együtt kerültek elő). Már inkább a 11. század elejére keltezhető a dobokai csüngő, 107 Szőke B. M. - Vándor L.: A pusztaszentlászlói i. m. 75-76. 108 Jakimowicz, R.. i. m. 109 Szőke Béla szerint a marha és a prém töltötte be a pénz szerepét, 1. Szőke В.: A honfoglaló és kora Árpád-kori i. m. 101.; Hóman Bálint: A magyar pénzverés Szent István korában. Századok 50. (1916) 126. 110 A magyar temetkezésekben előforduló törtezüst ékszerekkel egyáltalán nem számoltak. Jellemző, hogy H. Kócka-Krenz összefoglaló munkájában 651 tételből áll a felhasznált tanulmányok jegyzéke, de egyetlen magyar adat sincs közöttük, 1. Hanna Kócka-Krenz: Bizuteria pólnocno-zachodnio-slowianska we wczesnym sredniowieczu. Poznan 1993.
