Századok – 2004
Közlemények - Mesterházy Károly: Lengyel–magyar kapcsolatok a 10–11. században II/381
LENGYEL - MAGYAR KAPCSOLATOK A 10-11. SZÁZADBAN 397 a darufalvi kincs, a letkési, sorokpolányi és nyitrai hurkolt huzalú nyakperec, a nyitrai háromdobos fülbevaló. A 11. század közepét képviseli a halimbai ovális gyöngy, az esztergomi kosaras fülbevaló, valószínűleg a csápori gyöngyök, a zsitvabesenyői gyöngy. A 11. század utolsó negyedére és a következő évtizedekre jellemzőek a háromkosaras fülbevalók (Ducó, Zsitvafodémes, Nyitrasárfő, Eger), amelyeknek néhány példánya még a 13. század elején is előfordul kincsben (Nyáregyháza). Ezeket a helyi mesterek utánozzák is, és bronz másolataik is feltűnnek (Oszéplak). A kosaras gyöngy-csüngős fülbevalókkal és a bronz nyakperecekkel együtt alkothatják a kárpát-medencei törtezüst-horizontot, amely ezen a területen természetesen nem törtezüst. A felsorolt 31 lelőhelyről származó ékszerek Magyarországra döntő többségükben Lengyelország felől érkeztek. Erre mutat időrendjük. Amikor a 920-930-as években feltűnnek a honfoglaló magyaroknál, akkor sem Morva-, sem Csehországban még nem ezek voltak az ékszertípusok. Más szempontok alapján ugyanerre az eredményre jutott Eligia Gassowska és Krzysztof Wachowski.11 1 Ezért kétséges, hogy milyen fokú, és eredményességű volt az a morva hatás, ami kétségtelenül kimutatható a lengyel és cseh fémművességben,11 2 de amelynek értékelése hullámzó.11 3 A törtezüst kincsek ékszereinek kialakulásában eddig is komoly szerepet szántak a bizánci ötvösségnek.11 4 A magyarországi leletek alapján néhány összefüggésre kell a figyelmet felhívni. A sejkovicei kincs egyik ezüst gyűrűje11 5 a honfoglaláskori magyar sírok bizánci aranygyűrűinek változata.11 6 Mechthild Schulze-Dörrlamm hívta fel a a figyelmet arra, hogy a kereszt alakú csüngővel díszített fülbevalók, amilyenek például a Niederlandin-i (Brandenburg) kincsben is előfordulnak, valószínűleg bizánci eredetűek. Az esztergomi staurotheka egyik zománcképén, amely Ilona (Helena) császárnőt ábrázolja, a császárnő fülében láthatunk ilyen vagy hasonló fülbevalót.117 A kosaras fülbevalók ezüst és bronz változatainak előképe is Bizáncban keresendő. E tekintetben Dekówna kutatásai űj lehetőséget mutatnak a kosarak szerkezetének felderítésével. Míg a morva arany és ezüst fülbevalók kosarain három-három perec vagy voluta alakú filigrán az alapegység, amiből a félkosárt, illetve a kosarat összeforrasztják, addig a törtezüstök fülbevalóin ez a szerkesztés nem fordul elő. Tehát más műhelyhagyományokból merítették példáikat a lengyel ötvösök.11 8 Ez a közvetlen 111 Eligia Gassowska: Bizancjum a zieme polnocno-zachhodnio-slowianskie we wczesnym sredniowieczu. Wroclaw-Warszawa-Kraków-Gdansk 1979. 169.; Krzysztof Wachowski: Ziemie Polskié a Wielkie Morawy. Studium areheologiczne, kontaktów w zakresie kultury materialnej. Przeglad Archeologiczny 29. (1981) 190. 112 Slama, J.: i. m. 261. 113 Wachowski, K.: Ziemie Polskié i. m. 190-196.; Zoll-Adamiková, H.: The Early Mediaeval Hoard i. m. 111., 115. 114 Gassowska, E.: Bizancjum a zieme i. m. 169-170.; Wachowski, K.: Ziemie Polskié i. m. 178-182. 115 Dekówna, M. - Stattlerówna, E.: Wczesnosredniowieczny skarb i. m. 29. t. 4. 116 Mesterházy К.: Bizánci és balkáni eredetű tárgyak a 10-11. századi magyar sírleletekben II. Folia Archaeologica 42. (1991) 157-160. 117 Mechthild Schulze-Dörrlamm: Slawische Hacksilberfunde des 11. Jahrhunderts. In: Das Reich der Salier. Katalog. Sigmaringen 1992. 168-171. 118 Dekówna, M.: Zausznice koszyczkowate i. m. 113.
