Századok – 2004
Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3
TANULMÁNYOK Ladányi Andor AZ EGYHÁZAK ÉS A FELSŐOKTATÁS A DUALIZMUS KORÁBAN A magyarországi egyházak tevékenységének a dualizmus korában jelentős és növekvő súlyú részét alkotta az oktatás, ezen belül a felsőoktatás. A katolikus egyház — amely elvesztette államegyház jellegét, a polgári fejlődés követelményeihez csak nehezen tudott alkalmazkodni, és a kiegyezés utáni években a kormányzat liberális politikájával gyakori összeütközésbe került — befolyását, pozícióit jelentős mértékben az oktatás terén kívánta erősíteni. A protestáns egyházak, elsősorban a református egyház viszont a korábbi törvényekben — így az 1791. évi XXVI. és az 1848. évi XX. törvényben — biztosított egyenjogúságuknak, oktatási autonómiájuknak erőteljes érvényesítésére törekedtek. Az egyházak ezirányú törekvései ugyanakkor ismételten ellentétbe kerültek a kormányzat oktatáspolitikájával; ismeretes, hogy a kormányzat a felvilágosult abszolutizmus kora óta az oktatásügyet állami irányítás alá szándékozott helyezni. („Az iskola politikum és az is marad", hangsúlyozta Mária Terézia 1770-ben.) Problémák forrását jelentették a törvényi szabályozás hiányosságai is: nem volt olyan organikus felsőoktatási törvény, amely az intézmények létesítésének és működésének feltételeit, a hatásköröket egyértelmúen meghatározta volna, a vallás ügyéről szóló 1791. évi XXVI. törvény 5. cikkelye pedig csak általános jellegű rendelkezéseket tartalmazott. (Mint utóbb Trefort mondotta: az 1791. évi törvények alkotói „bölcs férfiak voltak s koruk míveltsége színvonalán álltak; de nem voltaic practicus államférfiak, mert csak az elveket rakták le a törvényekben s azok formulatióját a jövő nemzedékekre bízták, minek következtében folytonos súrlódások jöttek létre a kölcsönösjogok értelmezése iránt".) Még bonyolultabbá tette a helyzetet, nehezítette az egyes problémák megoldását az oktatáspolitika mellett az egyházpolitika alakulása és annak belpolitikai összefüggései is. E téma körébe tartozó kérdésekkel több neveléstörténeti, intézménytörténeti, egyháztörténeti munka foglalkozott, széleskörű forráskutatáson alakuló öszszefoglaló feldolgozására azonban még nem került sor. Tanulmányomban — az adott terjedelmi keretek között — ezt kívántam elvégezni.1 1 E korszak felsőoktatás-történetére lásd: Antall József-Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás az abszolutizmus és a dualizmus korában. Felsőoktatási Szemle 1968. 9. sz. 536-546.; Ladányi Andor-. A magyarországi felsőoktatás a dualizmus kora második felében. Felsőoktatás-történeti kiadványok. 1. Budapest, 1969.; Ladányi Andor: A magyar felsőoktatás a 20. században. Budapest, 1999. 9-31. E periódus egyháztörténetére: Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. München, 1973. 444-512.; Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában. München, 1974.; Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története. II.k. Budapest, 1984. 409-414, 492-512, 572-574.; Bucsay Mihály. A protestantizmus története Magyarországon. 1521-1945. Budapest, 1985. 206-232.
