Századok – 2004
Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349
AZ ANNALES BERTINIANI 839. ÉVI RHOS KÖVETSÉGE... 369 s egy részét a helyi prémvadászoknak adták át — akik erre szintén ezüstként, azaz áruként tekintettek — a többit pedig saját haszonként megtartották, s vagy nyersanyagként használták fel, vagy maguk is elásták valahol. így, bár a kincsek elrejtésének oka tisztázatlan,131 azt mégis jól jelzik, hogy ezeken a területeken dirhemhez (ezüsthöz!) lehetett jutni. A belső áruforgalom hiánya miatt azonban ezek egy részét elásták. Megfigyelték azt is, hogy a dirhemek nem kopottak. Ez is a pénzforgalom ellen szól,13 2 illetve jelzi, hogy miután a prémvadász megkapta az érmét a bőrt délre szállító kereskedőtől, hazavitte, majd valamilyen okból egy részét elásta - közben pedig nem járt kézről kézre. De igen valószínű az is, hogy volt egy közbülső állomás a rusz kereskedők és a prémvadászok között. A ruszok feltehetőleg sokszor nem maguk keresték fel a legvadabb erdőségeket, ahonnan a bőrök egy jelentős része származott, hanem a helyi központokban — amilyen Szarszkoje gorodiscse is volt — szerezték be árujukat olyan helyi „kiskereskedőktől", akik járták a prémvidéket, s begyűjtötték a bőrt a vadászoktól. Talán hipotetikusan felvethető, hogy a folyókhoz közeli dirhemkincseket az út mentén letelepedett ruszok és a kisebb helyi kereskedők áshatták el, míg az utaktól távolabbiakat lehetne a nyersanyag „előállítóihoz" kötni. Mindez persze nem bizonyítható. Bálint arra is felhívta a figyelmet, hogy Gotlandon rengeteg kincslelet van annak ellenére, hogy semmilyen exportálható termékkel nem rendelkeztek.133 Az esetleges magyarázatokat nehezíti, hogy Gotland korabeli kereskedelmi funkcióját alig ismerjük. Ha elismerjük, hogy léteztek kereskedelmi kapcsolatok Skandinávia és a Közel-Kelet között a 9. században Kelet-Európán keresztül, amelybe a vikingek is bekapcsolódtak, akkor logikai alapon talán azt is valószínűnek tarthatjuk, hogy a vikingek errefelé is zömében vízi utakon közlekedtek. Az általunk fentebb valószínűsített utak ebbe a kategóriába tartoznak. Az is hihetőnek tűnik, hogy amennyiben lehetett, olyan folyókat választottak, amelyeken minél hosszabb távolságokat tudtak megtenni anélkül, hogy hajóikat a szárazon kellett volna vontatniuk (Volga, Don, Dnyeper).13 4 Ezek alapján úgy véljük, hogy nem követünk el komoly hibát, ha a dirhemkincsek által is jelzett útvonalakat élőnek tartjuk a 9. század első felében. A módszer nem alkalmazható minden korszakkal és minden területtel kapcsolatban, de a 9. századi Kelet-Európára valószínűleg igen.13 5 Ha ezek az utak valóban léteztek, s a ruszok használták is őket a 9. század első felében, akkor felmerül a kérdés: ki lehetett vagy kik lehettek az(ok) az ismeretlen ellenség(ek), akik miatt a rhos követség 838-839-ben nem tudott hazatérni Kelet-Európán keresztül? A kor keleteurópai népei közül kettő jöhet reálisan számításba: a kazárok és a magyarok. * 131 Bálint-. Az európai dirhem-forgalom i. ra. 27.; Noonan: Fluctuations in Islamic Trade i. m-ben (240) több okot is lehetségesnek tart, ami által véleménye közelít Bálint Csanádéhoz. 132 Bálint: Az európai dirhem-forgalom i. m. 19. 133 Bálint: Az európai dirhem-forgalom i. m. 28. 134 A szakirodalomban a vízi utak használatát ritkán kérdőjelezik meg. Shepard megtette ezt Ibn Hordádbeh leírásával kapcsolatban. Franklin, S. — Shepard, J.: The Emergence of Rus i. m. 41-43. 135 Hasonlóan foglal állást Noonan: Khazaria, as an Intermediary i. m. 198.
