Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 343 Az Évkönyv első részének eredetét joggal keresik a kutatók a középkori Magyarország valamely egyházi ill. világi központjában, püspöki székhelyén vagy esetleg valamely nagyobb monostorában, káptalanjában. Éppen azért, mert hiányoznak a helyi jellegű bejegyzések, a lokalizálás is problémás. Legutóbb Kristó Gyula érvelt meggyőzően, felelevenítve Friedrich Kaindl régi, feledésbe merült vélekedését, az 1081-évnél bejegyzett „crux Domini fulgure percussa est" mondatnak a Krónikaszerkesztés egy híradásával való kétségbevonhatatlan hasonlóságáról73 . Ám, mivel a hír kapcsán az esemény „fehérvári" megjelölése csak a krónikában olvasható, arra utalhat, hogy egy adott időpontban mind az évkönyvek mind a krónika vezetése egy helyszínen történhetett. A két szöveghelyet összekapcsolja továbbá az a körülmény, hogy mindkét helyen az László és Salamon békekötésével egy évben történik, nyilván - kimondatlanul is - baljóslatú égi jelként értékelve megtörténtét. Kristó Gyulának hasonlóképpen igaza van, amikor Kálmán 1099-i kunokkal szembeni vereségekor, Koppány és Lőrinc püspökök halála kapcsán az Évkönyv jól értesültségét emeli ki, ami ismét arra utal, hogy Kálmán idejében a szerzőnek pontos, a krónikánál is pontosabb információi lehettek7 4 . A krónika egyébként nem látszik az Evkönyvet hasznosítani, évszámai közül olyanokat sem vesz át, amelyekről mind a mai napig az itteni adatok egyedüli forrásaink. Inkább fordítva, az Évkönyv másolója tarthatta fontosnak egyházi környezetben a hírt, s tulajdonított kevesebb jelentőséget a helyszín megjelölésének. Igaz, mivel az 1143-as Széplaki felszentelésig hazai helynév - eltekintve a Szent István-i alapításoktól - nem tűnik fel, az Évkönyv dinasztikus jellegét a városnév említése nélküli fehérvári adat csak kiemeli. A feljegyzések régiségére, többszöri átmásolására utal néhány bejegyzés erősen romlott, nyelvtanilag már szinte értelmetlen formája, pl. 1071 vagy 1083-ban, illetve annak valószínűsége, hogy minden egyes átmásoláskor csúszhattak az éveket jelző római számok és a szövegek, ami ismét alátámasztja a feltételezést, hogy az utolsó másoló alakítólag nem nyúlt bele az Évkönyv szövegébe. 1143-ban Széplak emlegetése arra látszik utalni, hogy a feljegyzések folytatását már talán valamely észak- vagy kelet magyarországi egyházi központban, püspökségben folytatták. E munka valamikor III. Béla uralkodásának az elején, 1187 körül szakadhatott meg. Ezt támasztja alá az Évkönyv írásának - 1186-ban már egyértelműen - megváltozott írásképe, ami ismét egy eltérő eredetű forrás megjelenésére, kiegészítésre utal. Az Évkönyv két része közé bemásolt időszámításra vonatkozó szövegek, illetve Húsvéttáblák is arra utalnak, hogy a történeti feljegyzések ott maradtak, ahol eredetileg is helyet kaptak és gyarapodtak. A húsvéttáblák 1151 illetve 1171 évekhez kapcsolt megkezdése arra utal, hogy a kézirat történetében a 12. század második felében több fordulat is bekövetkezhetett, s különösen az a tény, hogy a húsvéttáblát a 10. rektón 1183. évtől kezdték kitölteni, illetve az Évkönyv 1187-ben tud utoljára országos jelentőségű történeti eseményt lejegyezni. Ennek az űrnek köszönhető, hogy ide, a Húsvéttáblára jegyezték be a deáki templomfelszentelést s a magyar királyok uralkodási időtartamait. A kódex 73 Raimund Friedrich Kaindl. Studien zu den ungarischen Geschichtsquellen. Teil. 5. Archiv für Österreichische Geschichte 84, 1898, 505-517., Kristó Gy.: Magyar historiográfia I, 28-29. 74 Kristó Gy.: Magyar historiográfia I. im. 128-129.; uő: A történeti irodalom im. 124-127.
