Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
344 VESZPRÉMY LÁSZLÓ 1200 körüli használói jól érezték hogy fontos események hiányoznak az Évkönyvből: ezért illesztettek be néhány III. Bélára ill. Szt. Lászlóra vonatkozó adatot: 1171: „Adventus Bele г.", 1192: „Elevatio s. Ladyzlai" (kétszer!), 1196: „(obiit) Bela rex". A bejegyzések apró betűs, dictamen-jellegű írása miatt szinte lehetetlen megállapítani, hogy hány kéztől származnak. Az azonban bizonyos, hogy a főkéz másolásával közel egykorúak. A kódex lokalizálása segíthetne az Évkönyv sorsának nyomozásában is, de a kódex „termőhelyét" illetően mindmáig bizonytalanságban vagyunk. Ebben a szempontból biztos támpontunk a szakramentáriumot használó egyházi közösség Keresztelő Szent János patrocíniuma, illetve, hogy a kódexbe kétszer is beírták az 1203-as évhez a boldvai monostor leégésének tényét. Mezey László merőben gyakorlati meggondolások alapján gondolt Boldva helyett a közeli Jánosi monostorára. Ugyanő vetette fel liturgiatörténeti érvek alapján, hogy a kódex korábbi őrzési helye Vác lehetett, amit az Évkönyv annyiban támogat, hogy egy püspöki székhely, székeskáptalan megfelelő környezetet biztosított annak vezetéséhez (s a város templomainak védőszentjei is megfelelnek a kódexben előfordulóknak). Ujabban Szendrei Janka ismét visszatér és kitart Boldva mellett, s a korábbi őrzési helyül, igen visszafogottan, még Eger lehetőségét is felveti75 . A kódex 1203 után sorsa sokkal biztosabb. 1228-ban másolták be a Pozsony megyei Deáki templomának felszentelésére vonatkozó sorokat, majd 1241-ben a Pozsonyhoz kapcsolható Csukarokról egy rövid bejegyzés. Ám még inkább az 1200-as évekhez közelíti a deáki felszentelés mellé bemásolt magyar királynévsor, amely II. András 6 uralkodási évével nem mutat 1210 utáni lejegyzésre. Ez inkább csak véletlen egybeesés lehet, az Antikrisztus-szöveg jóslata is az 1210-es évvel zárul. Ebben a pillanatban nem tudjuk, hogy az 1869-ben Pesten kutató Wilhelm Wattenbachnak a kódex sorsáról adott információk milyen forrásokon alapultak. Tény, hogy úgy tudták, talán maga Mátray Gábor, hogy a kódex a Budai káptalan birtokába jutott, majd Pázmány Péter szerezte meg, s tőle került a Pozsonyi káptalanhoz76 . Összefoglalva: az Évkönyvet alapvetően két részre és rétegre tagolnánk, egy udvari, dinasztikus és egy helyi rétegre. A hírek tömörsége sajnos nem teszi lehetővé egyértelműen sem fehérvári sem esetleg - miként mások javasolták - pannonhalmi eredeztetését, ám a krónikával rokonítható helyi bejegyzés inkább Fehérvár mellett szól. A beírt híreket olvasva megdöbbentő, hogy milyen kevés helyi eredetű hírt tartottak a kortársak lejegyzésre méltónak, amikor folyamatosan történetek lélegzetelállítóan izgalmas bel- és külpolitikai események. Meglepő, hogy 1187 után nem vállalkoztak a krónika folytatására, meglehet azért, mert olyan kis közösségbe került a kézirat, ahova nem jutottak el a „nagypolitika" hírei, s a legfontosabb esemény egy apát vagy pap halála, vagy éppen egy kolostor tűz volt. Hasonló érvelést olvashatunk Madzsar Imrének a kiadás bevezető tanulmányában is77 . Közvetlen, szövegszerű összefüggéseket az Évkönyv és a krónikaszer-75 Wehli Tünde: Pray kódex, In Takács Imre (szerk.): Paradisum plantavit. Pannonhalma 2001.; Szendrei Janka: A „mos patriae" kialakulása 1341 előtti hangjegyes forrásaink tükrében. Akadémiai doktori értekezés. Bp. 2002 (kézirat), 195-258. 76 Wilhelm Wattenbach: Chronicon Posoniense. Archiv für Österreichische Geschichte 42, 1870, 495-506. 77 SRH 1: 122.
