Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 339 az 1044 évhez. Fenn kell tartanunk azonban annak a lehetőségét is, hogy a magyar krónika összeállítója tényleg nem fért hozzá az 1046 utáni annalisztikus tudósításokhoz, vagy ha igen, arra az időszakra már más forrásokkal is rendelkezett, s nem volt a német évkönyvre szorulva. Közelebb kerülünk a szöveg értelmezéséhez és a szöveg további hazai sorsához, ha megállapítjuk, hogy a szöveg német-barát szemlélete, legalábbis elfogultsága kitapintható, mégha nem is teljesen egyértelmű. Pártállása jól észrevehető, amikor pl. mentegeti a németek szerepét. Eredeti forrásában ugyanis a magyar előkelők a „német" jog (scita Theutonica) megerősítését kérték Pétertől, amit jellemző módon a fennmaradt hazai krónikásváltozat már a „magyar" jog megerősítéseként rögzítette. Észre kell azonban venni, hogy a német-szimpátia nem korlátlan, és nem jellemző a német beavatkozás alatti évtizedek történetének az egészére, amit a „német őrjöngés" (furor Theutonicus) megemlítése félreérthetetlenül jelez61 . A hangsűlyozott részek határozottan Péter és Salamon hatalmának német segítséggel történt megalapozására és jogi érvényességére vonatkoznak. Hasonlóképpen a magyar változat szempontjából korjelző értékű Péter király fehérvári koronázásnak és intronizációjának leírása. A német változattól eltérően a magyar krónikás verzió hangsúlyos eleme, hogy a szertartás külsőségeiben minél jobban igyekezett az István-korihoz hasonlítani: „Péter királyt a királyi koronával jogainak csorbítása nélkül visszahelyezte a királyságba: Szent István király szent jelvényeivel királyi módon földíszítve saját kezűleg a királyi trónhoz vezette, s Isten dicsőséges szülőanyjának, a mindörökké Szűz Máriának bazilikájában a királyi trónra ültette"62 . Amint más független forrásból, mégpedig Leodvin püspöknek az I. András trónra léptéhez kapcsolódó megjegyzéseiből tudjuk, a magyar királyok közül András volt az első, aki tudatosan kerestette az első királyhoz kapcsolható jelvényeket és ékszereket6 3 . Ez pedig értelemszerűen kijelöli a magyar változat legkorábbi lejegyzésének lehetséges „post quem"-jét is, azaz I. András trónra lépését (1046). A trónra ültetés elbeszélésben egyébként a magyar krónika ismét német forrását követi, hiszen az sem mulasztotta megemlíteni, hogy a császár „regiis fascibus vestivit" és „manu sua ducens in sede sua restituit", Szűz Mária templomában, az előkelők jelenlétében, ám azokon lényegi pontokon — mint láttuk — figyelemre méltó módon változtatott. Amennyiben a magyar forrás szerzőjének érdekében állt volna a szertartás jogszerűségének megkérdőjelezése, azt nyugodtan megtehette volna, kifogásokat emelhetett volna a német segítséggel hatalomra kerülő király trónra ültetése és a birodalmi beavatkozás jogtipró voltát illetően, sőt akár az egész szakaszt kihagyhatta volna. Ezzel szemben szövegét a magyar szokásjognak megfelelően átdolgozta, s a magyar szemléletnek megfelelően úgy bővítette ki, hogy Péter uralma formai szempontból ne legyen támadható. Mindebből azonban az is nyilvánvaló, hogy nem lehet közvetlenül következtetni az 1046 előtti időszakra vonatkozó szövegazonosságból illetve szöveghasonlóságból 61 Gerics J.: Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink im. 71-73. 62 SRH 1: 333 (77. fej.). Bollók János fordításában. Megj. alatt. Bp. 2004. 63 ÁKÍF 226-228.
