Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
340 VESZPRÉMY LÁSZLÓ a magyar „ősgeszta" I. András-kori keletkezésére, miként azt pl. Domanovszky Sándor vélte. A német szemlélet az átdolgozás után is átszűrődik a mondatokon, amire a magyar változatba beszúrt „tradunt autem teutonici"6 4 távolságtartó kifejezés jól utal, egyúttal az általa használt forrásra is határozott utalást tartalmaz. Meglehet, hogy a szöveg, vagy annak egy része propaganda-iratként ismert maradt Magyarországon. A szöveg, különösen ebben a megközelítésben akkor nyerhetett újra aktualitást, amikor egy magyar koronás király ismét német segítségre szorult, illetve német segítséggel, a német császár autoritásából akarta hatalmát megtartani. Ennek lehetősége András uralmának attól a szakaszától adott, amikor a németekkel békét kötve fiát, Salamont összeházasítja a német császár, IV Henrik leánytestvérével. Nagy valószínűséggel éppen Salamon uralkodása alatt tartották szükségesnek a szöveg magyar, „nemzeti" változatának az elkészítését, ami végül mégiscsak azt sugallja, hogyha egy király az ország szokásjogát tiszteletben tartja, elismeri a német császár főhatalmát, erős német támogatással jogosan és nyugodtan léphet a trónra. Sőt, a szövegből az is kiolvasható, hogy a német támogatás igénybevételének Szent István haláláig visszanyúlóan van történeti hagyománya6 5 . Nem kevésbé fontos az a gondolatmenet, ami szerint az 1050-es évek történetében kitapintható kronológiai tévedések már bizonyos időbeni távolságot tételeznek fel az eseményektől, s az 1060-as évek második felére utalnak66 . Nem bizonyítható többek, így Győry János vagy Csóka J. Lajos feltételezése, hogy valamely magyarországi írott munka szolgáltathatta a forrásanyagot az Évkönyv számára, a szóbeli informátornak nagyobb a valószínűsége6 7 . Amennyiben figyelembe vesszük, hogy az Évkönyv alapvetően német-barát beállításban tárgyalja az eseményeket, joggal merül fel annak a lehetősége, hogy a magyarországi német udvari klerikusok köréből került ki a szöveg lejegyzője, illetve informátora, akiknek számos alkalmuk volt arra, hogy a híreket német földre eljutassák. Az Évkönyv magyar forrásainak döntő része legkésőbb I András király 1060-ban német földre menekült özvegye révén és kíséretében kerülhetett el az országból, amit azután még kiegészítettek a következő évekre vonatkozó híranyaggal. Az elmondottakból következik, hogy a német beavatkozással szembeszálló uralkodók alatt nem igen volt valószínűsége a történetnek a magyar történeti feljegyzések közé való beemelésére, legalábbis arra teljesen más „szemléletben" került volna sor. Mivel a német támogatást élvező Salamon ellenfele László, Álmosé pedig Kálmán királyok voltak, nagy valószínűséggel László Salamon feltételezett halála, legalábbis pozsonyi kapitulációja, 1082 a lejegyzés lehetséges „terminus ante quem"-je. Álmos bukása után többé közvetlen német katonai beavatkozásra nem kerül sor, így az Álmos időszakánál későbbi lejegyzést nehezen tud-64 SRH 1: 331 (76. fej.). 65 A krónikában éppen azért maradhattak bent a német-barát fejezetek, mert a Kálmán-kori államszuverenitás gondolat megfogalmazása után a német császári segítséggel való hatalomra kerülés menthetetlenül negatív megvilágításba került. Erre utal a krónika 127. fejezetének megjegyzése, amire Gerics József és Ladányi Erzsébet is utal: Szent László „csodás tettei" im. 23-24. 66 Gerics J.\ Legkorábbi gesta-szerkesztéseink im. 75. 67 A szakirodalom korábbi nézeteire ld. Kristó Gy.: Legitimitás im. 587.
