Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
338 VESZPRÉMY LÁSZLÓ jére emelt Hartvik-legendával szemben. Esetleg éppen ellenkezőleg, azt várhatnánk el, hogy a legenda szövegéből pótolták volna ki a krónikát. Ezt sem tették meg, s ez eredményezi azt a furcsa helyzetet, hogy a magyar krónika szót sem ejt a koronaküldésről, (egy rövid félmondattól eltekintve55 ) koronázásáról s az első érsekekről. A magyar évkönyvirodalom köztudomásúlag igen szegényes. Érdekes módon, már a 11. században bizonyítható módon közvetlen érintkezésbe kerültek a magyar írástudók a nyugati évkönyvekkel, vagy évkönyv jellegű krónikákkal, amit a magyar krónikába az Altaichi évkönyvből bekerült hosszas átvételek bizonyítanak. Lényegesen kevesebbet tudnánk a magyarországi 11. századról, ha az említett évkönyv szerkesztőjének figyelme nem terjedt volna ki a térség politikai történetére, Magyarország mellett cseh hercegségre és bajor (osztrák) területre. Ebben Alphons Lhotsky szerint5 6 az évkönyvíró tudatos szerkesztői ambíciói érhetők tetten. A lejegyzett eseményeket illetően azonban egyetértenek a magyarországi kutatók, hogy a magyar krónikairodalomba az adatok 1046-ig mindenképpen rendkívüli részletességgel kerültek át. Ha azoknak van igazuk, akik még későbbi adatokat is azonosítani vélnek a magyar krónikában, akkor megállapításunk úgy módosítandó, hogy az Évkönyv adatait összefüggően és tendenciózusan 1046-ig vették át5 7 . Még ebben az esetben is igaz, hogyha a magyar krónikát az Évkönyvben olvasható magyarországi események 1046 után is érdekelték, noha ezen időpont után radikálisan lecsökken a hasznosított magyar információk száma: 1046 után kétségbevonhatatlanul teljesen megváltozik a két forrás közötti kapcsolat5 8 . Nehezen lenne ugyanakkor kétségbe vonható a legutóbb Kristó Gyula által idézett hasonlóság az Altaichi évkönyv 1063. évi és a magyar krónika 1044. évi Fehérvárra vonatkozó mondata között5 9 . Ez ismét nyilvánvalóan azt mutatja, hogy a magyar krónikást az 1044. évi trónra ültetés jogossága megkülönböztetett módon érdekelte, s nem általában az Évkönyv magyar vonatkozású adatainak a kijegyzetelésére törekedett. Határozottan az az érzésünk, hogy a magyar szerkesztő, már amennyiben egyáltalában módjában állt, kevesellte azt, amit Salamon intronizációjáról 1063-nál a német forrásban olvasott60 . A magyar krónika 97. fejezetében szükségesnek érezte az Évkönyvhöz képest többletként az „atyai trónus", „egész Magyarország beleegyezést és felkiáltását", a városba érkeztekor ismét „egész Magyarország klérusának és népének tiszteletteljes fogadását" hangsúlyozni. Az ebben fejezetben leírtak teljes mértékben egybehangzanak a krónika 77. fejezetében leírtakkal, sőt egy, a magyar olvasó számára látszólag érdektelen megjegyzést (ti. Fehérvár az ország első/fejedelmi városa) még át is emeli az 1063 évtől 55 „postquam regie celsitudinis coronam divinitus est adeptus". SRH 1:314 (65. fej.) 56 A. Lhotsky, In MIÖG 1963, 173. 57 A kérdést több oldalról áttekinti Gerics József: Domanovszky Sándor, az Árpád-kori krónikakutatás úttörője. Századok 112, 1978, 235-248 és újra közölve uő: Egyház, állam és gondolkodás, Magyarországon a középkorban. Bp. 1995, 8-23. cikkének II. fejezetében. 58 Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink im. 46-54. 59 Kristó Gy.: A történeti irodalom im. 101. 60 A korábbi elterjedt felfogás is megállapította, hogy az Altaichi évkönyvek írója András- és Salamon-párti. Vö. Kristó Gy.: Legitimitás im. 589.
