Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 337 Sokkal nehezebb a helyzet a történeti jellegű források, az évkönyvek és krónikák, geszták esetében. Utóbbiak a 11. századra a maguk kora középkori „tiszta" formáiban ekkora már eltűntek, s ennek megfelelően mintát sem tudtak nyújtani a megszülető új államok írástudóinak. Nem véletlen, hogy a krónikák/geszták születtek meg az elbeszélő műfajok közül a legkésőbben. A királyságnak először is történelmének kellett lennie, hogy abból kiválaszthassák az emlékezetre méltó eseményeket és adatokat. Hiába lehetett élő, és minden bizonnyal az is volt, a mondai emlékezetben a magyarok vándorlásához kapcsolódó mondakör, ha annak csekély aktualitása volt all. századi politikai és művelődési viszonyok között. A történeti feljegyzések tárgyaként persze magától értetődően az uralkodók és főpapok életrajzi adatai, templomalapítások évszámai adódnak, miként egyetlen Árpád-kori évkönyvünkből, az ún. Pozsonyi évkönyvből szépen kiviláglik. Az évkönyvek és krónikák műfajának éppen a „nyitottság", a „lezáratlanság" a legfőbb jellemzőjük. Ezt jól mutatja, hogy a népnyelvű Angol-szász krónika előzményébe évkönyveket illesztettek be, vagy, hogy az évkönyvek esetében sokszor üres oldalakat hagynak ki, arra gondolva, hogy az utódok a pillanatnyi emlékezetkiesést, a hiányzó éveket majd pótolni fogják. Hasonló, olykor meghökkentően új eredményekre vezetett a német évkönyvirodalom újabb vizsgálata, ahol például a Fuldai Evkönyvekről derítették ki, hogy eredetileg a maitól gyökeresen eltérő szövegállapotot tükrözhetett5 2 . Nem nagyon hisszük, hogy jóval 1100, de legalábbis Salamon-kora előtt egy egyszer megírt, vagy éppen folyamatosan vezetett „krónika/geszta" létrejöttének túl nagy valószínűszínűséget adhatnánk. Sokkal inkább történeti feljegyzések csoportjairól beszélnénk, amelyek valószínűleg nem álltak egymással szerves kapcsolatban, érintkezésük csak alkalomszerű lehetett. Meglehet, hogy 1050/1060 körül aktuálissá válhatott a megélénkülő István-tisztelet miatt az Istvánra vonatkozó ismeretek összegzése5 3 , de hogy ez valóban megtörtént-e, s ha igen, milyen formában, nem tudjuk. Ma ennek, úgy látszik, csak a Koppány lázadására vonatkozó fejezeteit bírjuk, abban a megfogalmazásban, interpolációktól terhesen, ahogy későbbi lejegyzésekben fennmaradt. Bizonyos elveszett 11-12. századi legenda-krónikaváltozatok meglétével számol a hazai kutatás egy része, mégha azokat illetően egyetértésről nem is igen lehet beszélni.54 Az Istvánra vonatkozó fejezetek, s általában a személyéhez és uralkodásához kapcsolható információk megrostálása persze jól érthető 1100 körül, amikor egy hivatalos, reprezentatív István-képet alakítanak ki. Semmiképpen nem maradhatott a krónikában olyan megállapítás, ami ellentétes lett volna az állami irat szint-52 Richard. Corradini: Zeiträume - Schrifträume. Überlegungen zur Komputistik und Marginalchronographie am Beispiel der Annales Fuldenses antiquissimi, In Walter Pohl, Paul Herold (szerk.): Vom Nutzen des Schreibens. Soziales Gedächtnis, Herrschaft und Besitz im Mittelalter. Wien, 2002 (ÖAdW Phil.-hist. Kl. Denkschriften 306.) 113-166. 53 Vö. Leodvin feljegyzéseit: ÁKÍF 226-228. 54 A teljesség igénye nélkül: László-hagyományra Gerics J.- Ladányi E.: A Szent László-ábrázolás im. 4., a krónikára Zsoldos Attila, amit kétségbe von Kristó Gy. vö. a Somogy megyére vonatkozó vitájuk során felhozott érveket: Veszprémy László (szerk.): Szent István és az államalapítás. Bp. 2002, 431-481. Az István-legendák elveszett változatát cáfolja Körmendi Tamás: Szent István király Nagyobb legendájának nyelvezete. FONS 10, 2003, 65-118., kül. 77-80., korában ugyanarra Gerics J.: Legkorábbi gesta-szerkesztéseink im. 18.
