Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
322 KISS GERGELY Az eddigi vizsgálatok alapján nem állíthatjuk, hogy az apátság nullius-kiváltsággal rendelkezett volna, hiszen nem tudjuk adatokkal alátámasztani, hogy saját „egyházmegyéje" (quasi-diocesis), lett volna Somogyban, amint azt sem, hogy itt az apát ténylegesen püspöki jogokat gyakorolt volna.25 3 A montecassinoi szabadság értelmezésénél figyelembe kell venni azt a sajátosságot, hogy I. István oklevelében és a pápai bullákban eltérő értelemben szerepel. A királyi oklevél ma ismert szövegében a montecassinoi kiváltság után nem sokkal következik az egyes szám első személyben írt rész, amelyet a legtöbben interpolációnak tartanak. Ha ezt elhagyjuk — természetesen csak a feltételezés kedvéért — a szöveg éppen az immunitás biztosításával folytatódik. Elképzelhető tehát a két rendelkezés (a montecassinoi szabadság és az immunitás) olyan öszszekapcsolása, ahogy a német példákban láthattuk. A pápai bullákban ezzel szemben mindig azonos helyen az egyházjogi kiváltságok között szerepelt a montecassinoi szabadságra utaló kitétel.25 4 Az utalás tökéletesen érthető, hiszen a Pan-1000. május 18-án kelt az oedingeni apácakolostor részére: „talemque libertatem quali cetera nostri monasteria regni Asnidi scilicet Quidilingoburg aliaque utuntur, sibi perdonavimus" - DO 1П. n. 363., 792. Ez utóbbi kettő mellett Györffy György hivatkozott még III. Ottó egy másik, 1000. április 30-án Helmarshausen-nek szóló piactartási kiváltságra is, de ebben a libertás elő sem fordul, vö. DHA I. 38.; DO III. п. 357., 786. Az említett rendelkezések mellett minden esetben az immunitás és/vagy az oltalom megfogalmazása áll a császári oklevelekben. Ez arra utal, hogy ezekben az oklevelekben a libertás a kolostori vagyon biztonságát biztosító immunitas-formula egyik kelléke volt, nem pedig egyházjogi kiváltság. 253 Ebből a szempontból aligha hathatós érv a somogyi tizedadomány. A tized birtoklása, bár elsősorban a püspöki tiszttel fonódott össze — ilyen értelemben szerepel a korai magyar törvényekben is — önmagában még nem jelentette egy adott terület, egyházmegye feletti püspöki joghatóságot, így arra kell hagyatkoznunk, hogy a pannonhalmi apát ténylegesen gyakorolt-e püspöki jogokat Somogyban. Ezt azonban egyetlen adattal sem tudjuk alátámasztani. Sőt, mind 1061-ben a zselicszentjakabi, mind 1091-ben a somogyvári apátság alapításánál a veszprémi püspök gyakorolta a püspöki jogokat, vö. DHA I. 172. (Zselicszentjakab), I. 268. E kérdésben újabban vita alakult ki a szakirodalomban, 1. Solymosi L.: Püspöki joghatóság Somogyban а XI. században. Turul 72. (1999) 100-107.; Solymosi L.: Püspöki joghatóság a somogyi régió felett Szent István korában. Turul 74. (2001) 38-43.; Kristó Gy.: Joghatóság Somogy felett Szent István korában. Turul 73. (2000) 1-5.; Kristó Gy.: Néhány vármegye kialakulásának kérdéséhez. Századok 136. (2002) 469-484.; Zsoldos A.: Somogy megye korai történetének forrásairól. Turul 74. (2001) 44-50.; Zsoldos A.: Somogy és Visegrád megye korai története, valamint a „várelemek spontán expanziója". Századok 136. (2002) 679-690. 254 III. Sándor, 1181: „Nulli quoque episcoporum in iam dicto monasterio liceat ordinationes facere, seu publicas missas celebrare, nisi ab abbate invitatus fuerit vel in ecclesiis eidem monasterio subiectis sacerdotem excommunicare vel abbatem ad synodum vocare. Sed ea libertate gaudeat, quam monasterium Cassinense gaudere dinoscitur" - Liber Ruber п. 42., 81-84. (DF 208 291.), PRT I. 610-611.; III. Orbán, 1187; „Nulli quoque episcoporum in iam dicto monasterio liceat ordinationes facere, seu publicas missas celebrare, nisi ab abbate invitatus fuerit vel in ecclesiis eidem monasterio subiectis sacerdotem excommunicare vel abbatem ad synodum vocare, sed ea libertate gaudeat, quam monasterium Cassinense gaudere dinoscitur - DF 206 828. (PRT I. 612-613.); III. Ince, 1216: „Precipimus autem, ne quis populus ad monasterium vestrum vel eis ecclesias accedere aut eius bénéficia, que voluerint ex caritate largiri, prohibere présumât, sed ea monasterium ipsum gaudeat libertate, qua gaudet Cassinense sicut a predecessoris nostris eidem monasterio est indultum" - másolata: II. András, (1225): DF 206 867. (PRT I. 640-642.); III. Honorius, 1225: „Insuper auctoritate apostolica inhibemus, ne quis archiepiscopus vel episcopus ad monasterium vestrum accedat causa ordines vel missas publicas celebrandi, nisi fuerit ab abbate invitatus. Precipimus autem, ne quis populus ad monasterium vestrum vel eis ecclesias accedere aut eius bénéficia, que voluerint ex caritate largiri, prohibere présumât, sed ea monasterium ipsum gaudeat libertate, qua gaudet Cassinense sicut a
