Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 323 nonhalma részére adott pápai kiváltságlevelekben az inkriminált kitétel a kiközösítésre és a zsinati megjelenésre vonatkozó rendelkezést követi, amely pontosan egyezik a Montecassinonak adott kiváltságokkal. Ezen túlmenően a pápák minden alkalommal megemlítették és meg is erősítették az alapító, illetve utódai rendelkezéseit. Itt azonban nyoma sincs egyházjogi kiváltságnak, az első két esetben (III. Sándor, III. Orbán) a szöveg lényegében a birtokok védelmével folytatódik, a másik három pápa bullájában pedig meglehetősen általános a megfogalmazás, de semmiképpen nem egyházjogi értelmű. Mindebből pedig az következik, hogy I. István pannonhalmi oklevele a libertást immunitás értelemben használta, míg a pápai bullák, ettől eltérően, ugyanazt a fogalmat egyházjogi kiváltság gyanánt, a püspök szentelő és kormányzati hatalma alóli mentesítésként alkalmazták.25 5 * Pannonhalma egyházjogi helyzete az elmondottak alapján a következőképpen alakult. Az első magyarországi bencés apátság esetében az egyházjogi helyzet alakulásában meghatározó elemek megjelenése a 12. század elejére tehető. Ha végigtekintünk azon az öt pápai bullán, amelyeket Pannonhalma 1102 és 1189 között elnyert, világosan kirajzolódik egy tendencia. Az alap II. Paszkál 1102. évi bullája volt, amely az oltalom mellett még csak zsinati kötelezettség és a fegyelmi eszközök alkalmazását vette ki az Ordinarius kezéből. III. Sándor mindezeket kibővítette a pápai tulajdonra utaló formulával (1175), illetve a montecassinoival azonos szabadsággal (1181). Jelentősebb változást III. Kelemen bullája hozott, amely egyfelől elsőként korlátozta a püspök rendi hatalmát, másfelől kifejezte a közvetlen jogi alárendeltséget a pápának. Pannonhalma tehát a 12. század végére bizonyíthatóan egy csak az Apostoli Széknek alárendelt, exempt apátsággá vált. Ezt követően ezt az állapotot még markánsabb jelek erősítették tovább. így III. Incénél megjelent a nullo medio és az ad ius et proprietatem apostolice sedis formula. Ide illeszthetjük be I. István interpolált „alapítólevelét", amelyet helyesebb kiváltságlevélnek nevezni. Jól látható, hogy az apátság egyházjogi helyzetét az 1230-as évektől egyre kevesebb támadás érte, valószínűleg ennek tudható be, hogy a későbbi pápai oklevelek általában már nem a jogi státus kérdésével foglalkoztak, hanem más fontosabb problémákkal, és elegendőnek tartottak csak anynyit megjegyezni, hogy a kolostor közvetlenül az Apostoli Székhez tartozik (nullo predecessoris nostris eidem monasterio est indultum" - másolata: 1) Vatikáni Levéltár, Reg. Vat. Vol. 13. Fol. 62v; 2) Liber Ruber п. 50., 119-123. (DF 208 291.), PRT I. 670.; Di. Gergely, 1232: „Insuper auctoritate apostolica inhibemus, ne quis archiepiscopus vel episcopus ad monasterium vestrum accedat causa ordinis vel missas publicas celebrandi, nisi ab abbate fuerit invitatus. Precipimus autem, ne quis populum ad monasterium vestrum vel eius ecclesias accedere aut eius bénéficia, que voluerint ex caritate largiri, prohibere présumât, sed ea monasterium ipsum gaudeat libertate, qua gaudet monasterium Cassinense, sicut a predecessoribus nostris eidem monasterio est indultum." -másolata: Liber Ruber п. 55., 141-145. (DF 208 291.), PRT I. 711. A három utolsó esetben, amelyek eltérő szövegezést adnak, a pápák világosan utalnak arra, hogy e szabadságot olyan formában adják meg az apátságnak, amint azt elődeik tették. 255 E kérdésről bővebben: Kiss G.: Talem concessimus libertatem i. m.
