Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
306 KISS GERGELY hogy az érsek bármilyen jogi igényt támaszthatott az apátsággal szemben, amint az III. Kelemen pápa rendelkezéséből kiderül.180 II. Az apátságok és a püspökök kormányzati hatalma (potestas iurisdictionis) Mentesség az egyházmegyei zsinaton való részvétel alól A püspöki kormányzati hatalom gyakorlásának egyik legfontosabb fóruma az egyházmegyei zsinat volt. A diocesis kormányzását és az egyháziak fegyelmi ügyeinek tárgyalását emelhetjük ki a számos funkció közül. Ahogy azt korábban láthattuk, az egyházmegye minden klerikusa, a székeskáptalanok tagjaitól a plébániaegyházak papjain át a kolostorok apátjaival bezárólag mind kötelesek voltak itt megjelenni. Ez fejezte ki — többek között — a püspök hierarchikus felsőbbségét, joghatóságát az egyházmegye klerikus társadalma felett. Éppen ezért különösen fontos az exemptio szempontjából a zsinati részvétel alóli mentesség tanulmányozása. Ezzel a kiváltsággal elsőként II. Paszkál már többször idézett, 1102. december 8-án Pannonhalmának adott bullájában találkozunk. A pápa meghagyta, hogy egyetlen püspöknek sem szabad az apátot vagy a szerzeteseket zsinatra hívnia, megjelenésre köteleznie.18 1 1175. december 16-án III. Sándor pápa — hivatkozva elődje, II. Paszkál rendelkezésére — majdnem szóról szóra egyező módon rögzítette ezt a kiváltságot. Lényegében csak egy apróbb változtatást eszközölt: pusztán annyit iktatott be, hogy egyetlen püspök sem kötelezheti megjelenésre saját zsinatán az apátot és a szerzeteseket.182 Hat évvel később, 1181. január 12-én, a pápa „átírta" saját korábbi bulláját, amelyben természetesen szóról szóra benne van az előbbi rendelkezés is.18 3 1187. május 8-án III. Orbán megújította III. Sándor 1181-es privilégiumát, amelynek szövegén kisebb változtatásokat eszközölt, így az ide vonatkozó rendelkezésben már nemcsak a püspököknek, hanem az érsekeknek is tilalmazta az apát és a szerzetesek zsinatra hívását.184 Az itt említett négy pápai bullától eltérően fogalmazta meg ezt a kiváltságot III. Kelemen remota, canonico fine décidant, quod decreverint, per censuram ecclesiasticam firmiter observari." - DF 248 968. (Potthast n. 12640.; MES I. 368.), vö. PRT II. 78. 180 „Archiepiscopus per quovis loco sue provincie facienti transitum aut ad ea forsan declinati divina officia etiam in pontificali celebrari duximus concedendum. Sic tamen, quod praetextu concessions huiusmodi in locis ipsis exemptis nullám aliam iurisdictionem idem archiepiscopus exerceat, nec personis exemptis vel privilegiis molestiam inferat vel gravamen, nullumque exemptioni vel privilegiis eorundem aliud praeiudicium generetur, nec archiepiscopo ius aliud quomodolibet acquiratur" - Capitulum II. de privilegiis in Clementinis. Idézi: PRT II. 78. (6. sz. jegyz.). 181 „Decernimus etiam, ut nulli episcoporum liceat ad synodum vocare aut abbates vel monachos" - DF 206 804. (PRT I. 593.; DHA I. 334.), vö. PRT I. 139. 182 „Nulli quoque episcoporum liceat abbatem et monachos ad synodum suam vocare" - DF 206 824. (PRT I. 607.). Másolata: 1) Liber Ruber, п. 41., 78-81. (DF 208 291.), 2) 16. század: DF 208 823. 183 „Nulli quoque episcoporum liceat abbatem et monachos ad synodum suam vocare" - DF 208 291. (PRT I. 610.). A rendtörténet közlése rendkívül hiányos, csak számokkal jelezte a korábbi bullától való eltéréseket, és így az oklevél szövegét csonkán közölte, vö. CDB 1/21. 184 „Nulli quoque archiepiscoporum vel episcoporum liceat abbatem et monachos ad synodum suam vocare" - DF 206 828. (PRT I. 612.). Másolata: Liber Ruber, п. 43., 84-87. (DF 208 291.). А rendtörténet közlése rendkívül hiányos, csak számok jelezik a korábbi bullától való eltéréseket, és így az oklevél szövegének közlése csonka, vö. CDB 1/24.
