Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 295 mételt hangsúlyozásával arra törekedtek, hogy az a benedeki előírás (Regula, c. 64.) szerint történjék, kizárva a káros külső befolyást. Ez azonban csak a kolostor önállóságát biztosította, önmagában nem jelentette a püspöki hatalomtól való függetlenséget. Az apát megáldására és a szerzetesek felszentelésére vonatkozó rendelkezés a területileg illetékes püspök rendi hatalmára vonatkozott. Az a lehetőség, hogy az apát megáldását, illetve a szerzetesek felszentelést tetszőleges püspöktől kérhessék, egyáltalán nem érintette az Ordinarius kormányzati joghatóságát. Mivel ez utóbbinak a megvonásáról ebben a részben nem lehet szó, így az említett rendelkezés alapján nem állítható, hogy Pannonhalma exemptiot nyert volna.125 Ezzel kapcsolatban még egy további nehézség van, nevezetesen az, hogy II. Paszkál pápa 1102. december 8-án Beneventóban kelt bullája e tekintetben egészen másként rendelkezett.12 6 Tette ezt annak ellenére, hogy I. István rendelkezéseit erősítette meg.12 7 A pápa az apátválasztás tekintetében a királyi rendelke-ipsis bonum et dignum elegerint". Idézi: Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 99. (18. sz. jegyz.). Ezt a rendelkezést megerősítette III. Benedek (855: JE 2663.), I. Miklós (863: JE 2717.) és IX. Leó (1050: JL 4212.) is. Világi uralkodók okleveleiben is találkozunk az apátválasztás szabadságának biztosításával, például III. Ottónál: Echternach: „Concedimus quoque fratribus, quando quilibet abbas de hoc saeculo migraverit, liberam per se alium substituandi licentiam". (Monumenta Germaniae Historica. Diplomata regum et imperatorum Germaniae II/2. Ottonis III. Diplomata. Bearbeitet von Theodor Sickel. Hannover 1893. (München 1980.) (a továbbiakban: DO III. - п. 90.); Corvey, 995: „concessimus nostraque auctoritate renovavimus, precipue, ut potestatem habeant, cum necessitas venerit, abbatem elegendi" - DO III. n. 169.; Kornelimünster: „post discessum vero abbatis prescripti Lantfridi, si quis inter eos aptus reperitur qui eis preesse ac prodesse sciret, secundum institutam normám eligere sibi liceret abbatem" - DO III. n. 239.; Seeon, 999: „Monachis quoque inibi regulariter commorantibus liberam arbitrii potestatem secundum reguläre decretum beati Benedicti abbatis sibi abbatem eligendi concedimus" - DO III. n. 318.; Gernrode, 999: „vel alie sibi et in eius locum succedentes abbatisse huius seculi homine exuerint, ipsius monasterii sanctimoniales alteram abbatissam eligant idoneam talemque hoc agere abbatissam vero eligere licenciám ius et fas obtineant, qualem usque in hodiernum diem precipua nostri imperii monasteria detinent, videlicet Quitelingeburc, Asinetum et Ganderesheim" - DO III. n. 326.; S. Salvator di Pavia, 1000: „Sancimus insuper et hac nostra imperiali [auctori]tate concedimus, ut si contigerit, quod sepe accidit, quatinus abbas prenominati monasterii huius lucis habitaculum deserat, liceat monachos ex sinu eiusdem ecclesiae quem meliorem viderint eligere in patrem, omnium episcoporum vel omnium mortalium contradictione remota" - DO III. n. 375.; S. Maria Pomposa, 1001: „Qui de suis qualem voluerint abbatem eligant [...]" - DO III. n. 416. 125 Ezzel szemben Érszegi Géza az exemptio jelének tekintette az alapítólevél elemzése során: „A monostor zavartalan működését a pápai kiváltságlevelek is megkövetelték (privilégium protectionis). Azonban a szabad apátválasztás, az apátnak, valamint a szerzeteseknek bármely püspök által történő felszentelése, továbbá az apát püspöki díszben való misézése egyértelműen mutatják, hogy Pannonhalma olyan kiváltságot kapott, mellyel kikerült a helyileg illetékes püspök joghatósága alól (privilégium exemptionis)", 1. Érszegi G.\ Szent István pannonhalmi oklevele i. m. 55-56. 126 1102: Obeunte vero te nunc loci ipsius abbate vel quocumque succesorum tuorum nullus ibi eligatur violentia vel aliqua subreptionis astutia, sed quem fratres communi consensu elegerint vel pars fratrum sanioris consilii. Statuimus, ut abbas et monachi eiusdem monasterii, qui sunt ad sacros ordines promovendi, consecrationes quoque ecclesiarum seu altarium, chrisma et oleum sanctum ab episcopis, in quorum diocesi sunt, petant, si gratiam Apostolice Sedis habuerint, et gratis ac sine pravitate aliqua dare voluerint, sin alias, ad quem maluerint catholicum vadant - A Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára (a továbbiakban: PBFL), lad. 1. п. 6. (Capsa 39. J.), Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 206 804., kiadása: DHA I. 333-334. A továbbiakban a DF-szám és a kiadás alapján hivatkozunk a Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltárában őrzött oklevelekre. 127 secundum preceptum beate memorie Stefani pii regis per presens privilégium confirmamus atque statuimus, ut - DHA I. 333.
