Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
296 KISS GERGELY zést ismételte meg szabatosabb formában, ami arra utal, hogy ez a rész talán megvolt I. István eredeti oklevelében is. A benedictiora és a szerzetesek felszentelésre nézve azonban úgy határozott, hogy — ellentétben a királyi rendelkezéssel — azt a megyéspüspöktől kell kérni, amennyiben az búja az Apostoli Szék kegyét, és nem támaszt indokolatlan követeléseket a kolostorral szemben. Ha ez utóbbi feltétel nem teljesült, akkor, de csak akkor, az apát és a szerzetesek tetszőleges püspökhöz fordulhattak. Ezt a püspökökkel szemben támasztott kívánalmat szinte szó szerint megtaláljuk a korabeli pápai oklevelekben, a formula a 11. század közepétől alakult ki és terjedt el.12 8 A királyi oklevél és a pápai bulla között tehát ellentét mutatkozik, meg kell tehát vizsgálnunk más ide vonatkozó forrásokat is, ahhoz, hogy a királyi rendelkezés eredetiségét, vagy éppen interpolált voltát megállapíthassuk.12 9 Az első, vizsgálat alá vonható forrásunk III. Sándor pápa 1175. december 16-án Anagniban kelt bullája.130 Ebben a pápa megerősítette az apátság számára a veszprémi, győri és esztergomi egyházmegyében levő egyházait. Emellett a pápa védelmébe vette az apátságot, felsorolta egyházi kiváltságait, megerősítette I. István, illetve II. Paszkál pápa rendelkezéseit. Az apát megáldására és a szerzetesek felszentelésére vonatkozólag meghagyta elődje és I. István rendelkezését, amely szerint azt az illetékes megyéspüspöktől kell kérni, az említett feltételekkel.131 Ugyanezen pápa 1181. január 5-én Tusculanumból írt levele meghagyta a magyarországi érsekeknek és püspököknek, hogy tartsák tiszteletben az alapító király által adott és az Apostoli Szék által megerősített kiváltságokat. Ezeket sajnos a levél nem részletezte, csak általánosságban emlékezett meg a királyi rendelkezésről és II. Paszkál privilégiumáról. Annyi azonban kiderül belőle — mivel saját egykori (1175) bullájára is hivatkozik —, hogy korábbi ide vonatkozó rendelkezését is helybenhagyta.13 2 A pápa még ebben az évben, 1181. január 12-én, Similis apát kérésére megújította saját 1175. évi privilégiumát, amelyben ismételten azt találjuk, hogy az apát benedictioját és a szerzetesek felszentelést a megyéspüspöktől kell kérni.133 Nem tért el ettől III. Orbán sem, aki 1187. május 8-án meg-128 Fahre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 92-93.; Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 167-175. 129 Vö. PRT I. 116. és 7. sz. jegyz., uo. 137. 130 DF 206 824. (PRT I. 606-607.). 131 1175: Crisma [vero] et oleum sanctum, consecrationes altarium seu basilicarum, ordinationes monachorum et clericorum vestrorum qui ad sacros ordines fuerint promovendi, a dyocesano suscipi[etis episcopo si quidem] catholicus fuerit et gratia atque communionem apostolice sedis habuerit et ea gratis et absqua praviate aliqua vobis voluerit exhibere, alioquin liceat vobis quemcumque malueritis adiré antistitem, qui nimirum nostra fultus auctoritate, quod postulatur, indulgeat. - DF 206 824. (PRT I. 606.). 132 1181: sancte memorie rex Stephanus monasterium Sancti Martini de Pannónia donaverit libertate; et que illi temporibus felicis recordationis Paschalis pape et nostro privilégia Apostolica Sedes indulserit libertatem, quem rex prefatus concessit et Sedes Apostolica confirmavit observers" - DF 206 826. (PRT I. 609.), vö. PRT I. 119. 133 1181: Crisma vero et oleum sanctum, consecrationes altarium seu basilicarum, ordinationes monachorum et clericorum vestrorum qui ad sacros ordines fuerint promovendi, a diocesano suscipietis episcopo si quidem catholicus fuerit et gratia atque communionem apostolice sedis habuerit et ea gratis et absqua praviate aliqua vobis voluerit exhibere, alioquin liceat vobis quemcumque malueritis adiré antistitem, qui nimirum nostra fultus auctoritate, quod postulatur, indulgeat - DF 208 291. (PRT I. 610.), vö. PRT I. 119., 137-138.
