Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 279 belső ügyekbe, személyi kérdésekbe beavatkozzék.6 6 635-ben I. Dagobert egyszerre négy kolostornak is királyi oltalmat, szabad apátválasztást és immunitást adott.67 Ezt a rendelkezést egy évvel később, 636. március 1-én Burgundofaro meaux-i püspök megismételte, illetve maga is oltalmat biztosított a rebais-i apátságnak. Megerősítette a szabad apátválasztást, lehetővé tette, hogy az apát megáldását és a szerzetesek egyházi rendekre bocsátását, a szenteléseket tetszőleges püspöktől kérjék, valamint azt is előírta, hogy püspök csak az apát vagy a konvent engedélyével léphet be a kolostorba.6 8 Egy évvel később Faron, Meaux püspöke adott privilégiumot Rebais számára.6 9 659-ben Emmo, Sens püspöke — miután lényegében megismételte az 535. évi karthágói zsinat rendelkezéseit — biztosította a Szt. Colomba kolostornak a szabad apátválasztást, birtokai védelmét, illetve azt a lehetőséget, hogy a szerzetesek szükség esetén más kolostorból hívjanak apátot.70 Audomar, Thérouanne püspöke is ehhez hasonló módon intézkedett a Szt. Bertin de Sithia apátság érdekében.71 Berthefrid, Amiens püspöke 664-ben adott terjedelmes privilégiumot Corbie-nak.72 Itt említhetjük meg még Dreuscius 66 „nullám potestatem, nullumque ius episcopus vei qualibet alia persona in praefato monasterio neque in rebus neque in personis nisi tantum gloriosissimus princeps penitus sit habiturus [...]" - idézi: Szaivert, W.: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 276. 67 „[...] iuxta constitutiones pontificum, per regalem sanctionem, monasteria sanctorum Agaunensium, Lirinensium, Luxoviensium immoque et monachi domni Marcelli sub libertatis privilegio videntur constituere [...]" (Agaune, Lérins, Luxeuil, St. Maurice-en-Valais). Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 276. 68 Szaivert, W.: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 276. és uo. 68. sz. jegyz. 69 Lemarignier, J.-Fr.. Etude sur les privilèges d'exemption i. m. 5-7.; Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 46. 70 A püspök elvként szögezte le, hogy „omnia semper monasteria in quibus regulariter vivitur, libera fuisse a conditionibus clericorum". Idézi: Szaivert, XV: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 276. 71 Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 277. 72 „[...] Ergo omnes unius conspiratione consensum antedictis principibus postulationem socia libentissime annuentes, sie ab omnibus decretum est, ut quiequid predicti monasterii vel monachis sub libertate euangelica regio munere seu a quibuslibet christianis in agris, maneipiis, vineis, silvis, aurum argentumve, vestibus vel quibuslibet speciebus ad praedictum monasterium pertinentibus a quibuslibet conlatis aut deineeps conlatura sunt saepedictus monasterius vel monachi ibidem degentes, vitae nostrae temporibus seu successorum suorum nec ego nee ullus sibi pontifex aut aliquis ex ordine clericorum, ordinátor Ambianensis ecclesiae suis usibus usurpare aut minorare aut ad civitatem aliquas species deferre praesumat, sed sub omni libertate vel emunitate saepedictus monasterius vel monachi ibidem consistentes possideant. [...] Altaria ad saepedictum monasterium vel tabulae, si defuerint, episcopus Ambianensis ecclesiae in Dei nomine benedicat et chrisma sanctum conficiat, annis singulis, pro reverentia sanctorum sine ullo premio muneris causa concédât. [...] Et quod ad ipsum monasterium in Dei nomine fuerit oblatum vel a quocumque, Dei inspirante, transmissum, nihil sibi exinde pontifex aut eius archidiaconus aut quislibet ordinátor ecclesiae audeat vindicare. [...] Nec ad praefatum monasterium accedere nec in agris ipsius convivia ego vel pontifices successores nostri vel archidiaconus vel aut quislibet ordinátor ecclesiae Ambianensis praeparare praesumat, nisi ab abbate saepedicti monasterii spontanea voluntate fuerit rogatus. [...] Et cum abbas fuerit de isto evocatus, quem unanimiter congregatio ipsius monasterii ex semet ipsis bonum et dignum elegerint, data auetoritate a prefato principe vel eius successoribus, a nobis vel successoribus nostris absque ullo commodo secundum sanetos canones ordinetur. [...1 Neque ulla alia potestate in ipso monasterio, ut diximus, neque in rebus seu ministerium aut ornamentum [...] nec episcopus nec archidiaconus aut quislibet alia persona, ordinátor ecclesiae Ambianensis aut quodcumque de eodem monasterio sicut de reliquas parroechias usurpare aut commutare aut aliquibus
