Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
280 KISS GERGELY püspök Soissons (666), Aredius, vaison-i püspök Grasseau, vagy Bertoëndus, châlons-i püspök Montier-en-Der részére adott privilégiumát (692).73 Ezek a püspöki oklevelek általában nem érintették a püspök rendi hatalmát, hiszen a legtöbb esetben az apát megáldását és a szerzetesek egyházi rendekre bocsátását továbbra is az ordinariustól kellett kérni. Néha azonban megadták annak a lehetőségét, hogy tetszőleges püspököt kérjenek fel erre. így kívánták elejét venni annak, hogy az Ordinarius túlzott követeléseket támasszon az apátságokkal szemben. Az apátválasztás szabadsága biztosította a kolostor önállóságát, a Regula kívánalmainak megfelelően. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a püspöki hatalom megszűnt volna az apátság felett. A birtokok védelme nem kevésbé volt fontos. Mint láthattuk a püspök jogosult volt diocesise egyházi intézményeinek vagyona felől gondoskodni. Az a visszatérő rendelkezés, amely megtiltotta a kolostori vagyon sérelmére elkövetett visszaéléseket, vagyis például azt, hogy a püspök vagy papjai az egyházi vagyont saját hasznukra fordítsák, nem állt ellentétben a püspök kormányzati hatalmával, mivel csak a rossz használatot {abusus) tiltották, éppenséggel meghagyták a kánoni — az Egyház szokásjoga szerinti — rendelkezési jogot. így tehát ezek a privilégiumok nem csökkentették a kolostorok feletti rendi és kormányzati hatalmat, mindössze a túlkapásokat, visszaéléseket igyekeztek megelőzni, oltalmat biztosítva a kolostoroknak ezekkel szemben. Az ilyen rendelkezéseket nevezhetjük emancipationak. Mindez természetesen jó alap volt a későbbi exemptio kialakulásához, de annak csak kiindulópontja lehetett.74 Az idézett püspöki privilégiumokban szereplő engedményeket gyakorta a libertás kifejezéssel illették. Ez a szabadság alapvetően három dolgot jelentett: 1) a kolostori vagyon háborítatlan birtoklását, az apát rendelkezését e felett; 2) a püspök távoltartását a kolostortól (,,introitus" tiltása); 3) a szabad apátválasztást, a püspöki felszentelés ingyenességét. A privilégiumokban emlegetett libertás tehát itt a püspöki hatalommal való visszaéléssel szembeni védettséget fejezi ki. A püspök belépésének megtiltása, illetve a felszentelést végző püspök tetszőleges megválasztása ugyanakkor már túl is mutat az emancipáción, hiszen ez a kiinduló-rebus auferre vei species, quae ad ipsum monasterium sunt conlate, deferre ad civitatem audeat. [...] Et si aliquis de ipsis raonachis contumax fuerit, ab abbate praedicti monasterii secundum canonicam institutionem emendetur." - Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 98-100., vö.: Lemarignier, J.-Fr.: Etude sur les privilèges d'exemption i. m. 5-7. 73 Lemarignier, J.-Fr.: Étude sur les privilèges d'exemption i. m. 5-7.; Szaiuert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 277-278.; Falkenstein, L. : La papauté et les abbayes françaises i. m. 46. 74 Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 45-49. Nem véletlen, hogy több püspöki privilégium is későbbi pápai exemptios kiváltság alapjává vált, különösen all. század közepétől. Itt említhetjük Berthefrid püspök 664. évi privilégiumát, amelyet III. Benedek és I. Miklós pápa is átírt és megerősített (855, 863), amelybe már belevették a Rómához való fellebezés jogát. (JE 2663., 2717., idézi: Falkenstein, L.\ La papauté et les abbayes françaises i. m. 100., 21. sz. jegyz.). IX. Leó pedig tovább bővítette ezt 1050. április 18-i bullájában. (JL 4212., idézi Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 101-105.), vö. még Szaiuert, W.: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 273-278.; Scheuermann, A. : Die Exemption i. m. 44.; Müller, L.: La notion canonique i. m. 116-117.; Schwarz, W.: Iurisdicio und Condicio i. m. 70-74., 79-83.
