Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
278 KISS GERGELY A korszak egyik sokat vitatott forrása a bobbioi apátság I. Honorius pápától nyert privilégiuma. Ennek hátterében az állt, hogy Bertulf apát sérelmesnek ítélte Probus püspöknek a kolostor feletti hatalmi törekvését, és ezért a pápától kért segítséget. I. Honorius 628. június 11-én kelt privilégiuma az apátságot mentesítette minden joghatóság alól, és közvetlenül az Apostoli Szék alá rendelte. Megtiltotta, hogy bármely püspök vagy pap hatalmat (ditio) tulajdonítson magának az apátságban, az apát engedélye nélkül nem végezhettek ott istentiszteletet.62 A legtöbb kutató ezt a kiváltságlevelet tekintette az exemptio első példájának, hiszen az apátság mentesült minden egyházi joghatóság (iurisdictio) alól és a pápának lett alárendelve.6 3 Más vélemény szerint a kiváltság csak a pápa által adott oltalomnak fogható fel.6 4 A pápai iratokban felmerülő nehézségek — kolostori vagyon sérelme, apátválasztás szabadságának semmibe vétele — igen elterjedtek voltak a 6. századi Egyházban. Ennek oka elsősorban a germán magánegyházi felfogásban gyökerezett, ami lényegében azt jelentette, hogy az adott egyházi intézmény teljesen ki volt szolgáltatva urának — legyen az akár világi, akár egyházi személy. A 7. század közepétől figyelhető meg a püspöki privilégiumok elterjedése, amelyek mellett számos királyi kiváltság is fennmaradt a korszakból.6 5 Eligius püspök például az általa alapított solignac-i kolostornak 631-ben olyan kiváltságot adott, amelyben megtiltotta, hogy a püspök vagy bárki más akár a birtokok igazgatásába, akár a 62 „[...] quatinus sub iurisdictione sanctae nostre ecclesie constitutum, nullius ecclesie iurisdictionibus submittatur. [...] Et ideo omnem cuiuslibet ecclesie sacerdotem in prefatum monasterium ditionem quamlibet auctoritatemve extendere atque sua auctoritate nisi a preposito monaster» fuerit invitatus, missarum sollemnitate celebrare omnimodo inhibemus. [...]" - Cipolla, С.: Codice diplomatico del monasterio di S. Colombano di Bobbio fino all'anno MCCVIII. Vol. I. Roma 1918. 102. 63 Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 285-286.; Lemarignier, J.-Fr.: Étude sur les privilèges d'exemption i. m. 2-5.; Lemarignier, J.-Fr.: L'exemption monastique i. m. 293.; Scheuermann, A. : Die Exemption i. m. 37-41.; Kay, D. J. : Exemption i. m. 10-11., 12. Ez utóbbi szerző véleménye igen plasztikus: „special protection and liberation from any other jurisdiction [...]. In this way, Bobbio was the first monastery to be placed directly under the authority of the Apostolic See and enjoy as full an exemption as it required for a peacefull existence", 1. még Schreiber, G. : Kurie und Kloster i. m. I. 2. Megfontoltabb ugyanakkor W Pfaff, aki az exemptiot csak a 12. század második felétől látja teljesen bizonyíthatónak, 1. Pfaff, V: Die päpstlichen Klosterexemptionen i. m. 77-78., 94. n. 10. 64 W Schwarz szerint a korábbi értelmezések félreértésen alapultak, mivel a szövegben szereplő iurisdictiot joghatóságnak értelmezték. A szerző korabeli források analógiája alapján arra jutott, hogy a kérdéses fogalom birtoklási jogot jelent. A pápai oklevél kiállításának oka szerinte az volt, hogy a tortonai püspök egyszerűen igényt formált a kolostorra és birtokaira. Erre utal egy korabeli, igen jól értesült forrás, Jonas, aki szerint a püspök arra törekedett, hogy a kolostor „ut subiectum sibi praefatum abbatem cum caenubii supplementum facérét, omni nisu intendebat". A pápai rendelkezés erre azzal válaszolt — megint Jonas-t idézve —, hogy „quatenus nullus episcopus in prefato coenobio quolibet iure dominare conaretur". Ebből, és más korabeli oklevelek tanúságából azt a következtetés vonta le, hogy a iuris dicio, dominare, ditio birtokjogi értelemben szerepelt. További nehézségnek tartja, hogy a diplomában a pápa alá rendelésről szóló rész nem a megfelelő helyen áll, illetve maga az egész oklevél csak 10. századi átiratban ismert, 1. Schwarz, W: Iurisdicio und Condicio i. m. 57-65. H. E. Feine éppen ezért már óvatosabban fogalmazott, csak a kolostor önállóságának biztosítékát látta benne, 1. Feine, H. E.: Kirchliche Rechtsgeschichte i. m. I. 87.; Berzdorf, F.: Autonomie und Exemption i. m. 17. Schwarz felfogását osztja L. Falkenstein is, 1. Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 43-44. 65 Szaivert, XV: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 274-275.
