Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 275 tett az exemptio kialakulásához, amelynek legfontosabb összetevője ezek szerint a kolostor és a püspök kormányzati hatalmának viszonya volt.4 5 Egyes törekvések visszhangra találtak. így megemlíthetjük az 567. évi tours-i zsinatot, amely azt a határozatot hozta, hogy a püspök az apátot nem teheti le önhatalmúlag, tekintettel kell lennie az egyházmegye többi apátjának tanácsára, ami egyfajta zsinatot jelenthetett.4 6 A 641. évi párizsi zsinat pedig azt írta elő, hogy a jogtalanul elmozdított apát a gyűléshez fordulhat jogorvoslatért.4 7 A két utóbb idézett rendelkezésben megállapított fórum azonban a későbbiekben kiveszett a rendelkezésekből, és helyette a püspöki joghatóság ismételt megerősödésének lehetünk tanúi. Ezek a változások a Karoling-kori egyházpolitikának a következményei voltak. Ismeretes például a Bonifác-féle zsinati határozat-gyűjtemény állásfoglalása, amely szerint a fegyelmi kérdésekben a püspöké a döntő szó, ha ennek nem lenne foganatja, akkor az ilyen ügyeket a császár elé kell terjeszteni.4 8 A 755. évi verneuil-i gyűlés a fegyelmi ügyek tárgyalást a zsinat hatáskörébe utalta, amelyet évente kétszer kellett tartani, továbbá előírta azt, hogy a királyi kolostorok a királynak, a püspökiek a püspöknek tartoznak beszámolni fegyelmi ügyeikről.49 A 794. évi frankfurti zsinat úgy foglalt állást, hogy fegyelmi ügyekben első renden a püspök illetékes, a fellebbezéssel az érsek, illetve a király foglalkozik. Meghatározta továbbá, hogy a király csak akkor járhat el az apátválasztás kérdésében, ha ehhez az illetékes püspök beleegyezést adott.5 0 Hasonlóképpen rendelkezett a 773. évi neuchingi zsinat is, amikor kimondta: az apát és a szerzetesek vitáiban a püspök jogosult ítélkezni.5 1 A többi korabeli zsinat is általában a püspöki hatalom megerősítésére törekedett.5 2 Az egyházi szokásjog e zsinatok alapján tehát úgy tartotta, hogy a kolostor minden tekintetben a püspök hatalma alá tartozik. Hamar feltűnt azonban, hogy egyes apátságok ennek az állapotnak a megváltoztatására törekedtek, igyekeztek csökkenteni, korlátozni, esetleg meg is szüntetni a püspök főségét. A fő kérdés az volt, miben állt az ilyen törekvések nyomán kialakuló egyházjogi helyzet. A nyugati szerzetességre a legnagyobb hatást nursiai Szent Benedek gyakorolta. Az általa kialakított szabályrendszer, a Regula az egyes különálló kolostorok önállóságát hangsúlyozta, ugyanakkor nem vonta ki azokat az egyházmegyei szervezetből, a püspök hatalma alól. A Regula 64. fejezete szabályozta az apátválasztást, amely a közösség feladata volt, a teljes közösség vagy a bölcsebbik fél javaslata 45 Vo. Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 269-271. 46 MGH Cone. I. 121.; Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. III. 12., vö.: Scheuermann, A.: Die Exemption i. m. 37-41. 47 MGH Cone. I. 187.; Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. III. 68. 48 Szaivert, W.: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 269-271. 49 Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. III. 588. 50 Monumenta Germaniae Historica, Concilia, Concilia aevi Merovingici [742-8421. Hrsg. von A. Werminghoff. 1.: 742-817., 2.: 819-842. Hannoverae 1906., 1908. (a továbbiakban: MGH Conc. II.) 166.; Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. III. 691. 51 MGH Conc. II. 104. 62 Például a heristali (779) és két aacheni zsinat (789, 802). Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. III. 623., 664-670., 742.
