Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
276 KISS GERGELY alapján választották meg az apátot.5 3 Az apát ellen felmerülő vádak esetében a területileg illetékes püspök a szomszédos apátok és keresztény hívők tanácsával döntött.5 4 Az egyes kolostorok belső önállóságát éppen a Regula biztosította, de ettől még nem kerültek ki a püspök tanítói, rendi és kormányzati hatalma alól. Erre csak kiváltság szerzésével volt lehetőség, amely esetről-esetre szabályozta az apátság és az Ordinarius viszonyát. Más volt a helyzet az ír szerzetességgel. Kolumban az 590-es években már a kontinensen is több kolostor is alapított (Annegray, Luxeuil, Fontaine), ahol éppen azt a sajátos szervezetet igyekezett megvalósítani, amely az írek körében élt. Ott a püspökségi szervezet alapját a kolostorok alkották, a püspöki jogokat az apát és szerzetesek gyakorolták. Érthető, hogy a kontinensre átkerülve ez a törekvés nem talált kedvező fogadtatásra a püspökök körében, akik leginkább veszélyeztetve érezhették magukat. Kolumban végül Itáliába távozott, ottani legjelentősebb alapítása éppen Bobbio lett, az exemptio — hagyomány szerint — „első iskolapéldája". Kolumban és az ír szerzetesség hatása, a püspöki hatalomtól való függetlenedés azonban csak a 7. században teljesedett be. Ennek egyik jó példája, hogy Luxeuil oltárát nem a megyéspüspök, hanem Aidus, egy ír főpap szentelte fel.55 A kolostorok és a püspök viszonyának kérdésében azonban nem elsősorban a zsinati határozatok és a szervezeti sajátosságok játszottak szerepet, hanem az egyes apátságoknak szóló privilégiumok. Ezek hátterében a legtöbb esetben a világiak, illetve az egyháziak és különösen a püspökök által elkövetett visszaélések állnak. Ebből fakadóan a legfontosabb kérdés, amely az oklevelekben rendre előfordult, a kolostori vagyon biztonsága, az apátválasztás szabadsága, a belső önállóság volt. E tekintetben különös figyelmet érdemel I. Gergely pápa tevékenysége. A pápa több levelében és oklevelében foglalkozott a benedeki regulát követő kolostorok helyzetével. Egy 601-ben kelt, Agapithoz írt levelében az apát panaszának megvizsgálását a megyéspüspökre bízta.5 6 598-ban a ravennai érsekhez, Marinienhez intézett levelet, amelyben az apátválasztás kérdése került előtérbe. A pápa úgy foglalt állást, hogy az apátot a szerzetesek közössége válassza meg — a Regula előírása szerint — a benedictiot pedig a püspöktől kellett kérni, aki azonban ezért nem követelhetett ellenszolgáltatást. A püspök és a kolostor közötti nézeteltéréseket egy harmadik fél bevonásával (apud electos a partibus) kell elrendezni.57 Egy másik fontos dokumentum a Szt. András és Tamás kolostor ügyében Rimini püspökéhez, Castoriushoz írt levél. A pápa kifogásolta, hogy a püspök a kolostori vagyont saját belátása szerint kezelte, körmenetet tartott a kolostorban, stb. Az 63 „ut hic constituantur quem sibi omnis concors congregatio secundum timorem Dei sive etiam pars quamvis parva congregationis saniori consilio eügerit." 54 „Quod si [...] et vitia ipsa aliquatenus in notitia episcopi ad cuius diocesim pertinet locus ipse, vel abbatibus aut vicinis Christianis claruerint, prohibeant pravorum praevalere consensum [...]." 55 Lemarignier, J.-Fr. : Etude sur les privilèges d'exemption i. m. 2-5. 56 Idézi Lemarignier, J.-Fr.-. L'exemption monastique i. m. 292. 57 Gregorii I papae Registrum epistolarum, Libri I-VII., VIII-XIV (MGH Epistolae 1-2.) Hrsg. von P Ewald und L. M. Hartmann. Hannoverae 1887-1891., 1892-1899. (a továbbiakban: RGI) VII. 17.
