Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
274 KISS GERGELY tetésével találkozunk.4 0 Más vélemény szerint azonban mindössze a püspök túlzott követeléseinek megakadályozásáról volt szó: a fréjus-i püspöknek be kellett érnie elődei jogaival, azaz övé maradt a papszentelés joga (potestas ordinis), viszont nem zaklathatta a szerzeteseket.4 1 Ez utóbbi véleménnyel érthetünk egyet, hiszen a kérdéses zsinat csak a püspök rendi hatalmát érintette, sőt, megerősítette a kolostor felett, hiszen még arra sem adott lehetőséget, hogy a felszentelést a területileg illetékes püspök mellőzésével végeztessék el. A püspök kormányzati hatalma viszont szóba sem került. Ide vonhatjuk az 524. évi leridai zsinat határozatát is, amely kimondta — a 455. évi arles-i zsinathoz hasonlóan —, hogy a püspök önhatalmúlag nem szentelhet fel szerzetest.4 2 Sajátos csoportot alkotnak az afrikai zsinatok. Itt merült fel először komolyabban a kolostorok szabadságának kérdése. Erre a helyi egyházszervezet sajátos „lazasága" adhatott indíttatást. Az 525. évi karthágói zsinat tárgyalta Péter apát ügyét a byzancenai érsekséggel szemben (ez az Africa Proconsularistól délre eső terület, a mai Tunézia területén). Az apát az egyik szerzetes felszentelését nem az illetékes, hanem szabadon választott főpaptól kérte, mivel az Ordinarius által történő felszentelés véleménye szerint veszélyeztette volna a kolostor önállóságát. A zsinat, úgy tűnik, elfogadta az apát érvelését és úgy határozott, hogy „omnia omnino monasteria a conditione clericorum libera" legyen, biztosította a monostorok számára vagyonuk szabad kezelését, a belső fegyelmi ügyek önálló intézését.43 Még tovább ment az 535. évi karthágói zsinat. Egyrészt kinyilvánította, hogy a korábbi zsinat rendelkezéseit meg kell tartani, másrészt újakkal toldotta meg azokat. A kolostoroknak teljes szabadsággal (ipsa libertás plenissima perfruantur) kell rendelkezniük: a püspök csak az apát kérésére végezheti a szerzetesek pappá szentelését, és ezért nem követelhet ellenszolgáltatást, az apát halála után a közösség választja meg az új apátot, ha ebben esetleg vita támadna, akkor a legközelebbi apát ítél a kérdésben, elhúzódó vita esetén pedig az ügyet a tartományi érsek elé kell terjeszteni. A szerzetesek közötti nézeteltérések elrendezése az apát feladata, a püspök nem állíthat fel bírói széket (cathedra) a kolostorban. Ha nem sikerül a vitákat rendezni, az érsekhez kell fordulni.44 A két afrikai zsinat jelentős többletet tartalmazott a korábbi engedményekhez képest. A püspök rendi hatalmát érintő felszentelést csak a rendelkezések egyik része említette. A belső ügyek intézése az apát jogkörébe tartozott, vitás esetekben pedig olykor kizárták a püspököt, ami már annak kormányzati hatalmát érintette. Ugyanígy értelmezhető az a rendelkezés is, hogy megvonták a püspök jogát arra, hogy ő állítson vezetőt a kolostor élére. Mindez kedvező alapot terem-40 Lemarignier, J.-Fr.: Étude sur les privilèges d'exemption i. m. 1. 41 Scheuermann, A.: Die Exemption i. m. 37.; Szaivert, W.: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 269. 42 Scheuermann, A.: Die Exemption i. m. 37-41. 43 Hefele, C. J. vom Conciliengeschichte i. m. II. 714; Mordek, H.\ Libertás monachorum i. m. 2-3., 13.; Schwarz, W: Iurisdicio und Condicio i. m. 38-41. A „conditio clericorum"-ot érintő szabadság itt nem a püspök kormányzati joghatóságának megszüntetését jelenti, hanem a túlkapások (pénzbeli ellenszolgáltatás, szolgálat követelése) megakadályozását. 44 Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. II. 760.; Scheuermann, A.: Die Exemption i. m. 37-41.; Mordek, H.: Libertás monachorum i. m. 6., 13.; Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 30.; Schwarz, W.: Iurisdicio und Condicio i. m. 38-41.
