Századok – 2004

Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207

KÁROLYI MIHÁLY ÉS A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK... 213 területi engedményekért cserébe, de az egyoldalú kitelepítést elutasította. Azt is el akarták érni, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyar nem­zetiségű lakosság részére biztosítsák az állampolgársági és nemzetiségi jogokat. Végül a prágai tárgyalásokon nem került sor megegyezésre, mivel nem voltak azonosak a tárgyalófelek pozíciói. Clementis a támadás módszerét választotta és a győztes fél pozíciójában lépett fel a legyőzött Magyarországgal szemben. A nyo­masztó légkör hatására a tárgyalások megszakadtak, mivel mindkét fél többet akart elérni, mint amennyi reális lett volna. Gyöngyösi megszakította a tárgya­lásokatés hazatért. Időközben Csehszlovákiában egyre durvábban léptek fel a ma­gyarokkal szemben. Az eseményekre reagálva a magyar kormány több tiltakozó levelet küldött a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak. A magyar fél az 1919. szep­tember 10-én Saint-Germainben megkötött kisebbségvédelmi szerződésben bizto­sított kisebbségi jogokra hivatkozott. A magyar fél szerint Csehszlovákia megta­gadta magyar nemzetiségű lakóitól jogaik gyakorlását, ezen túlmenően a nemzet­közi jog általánosan elismert elveibe és az emberi alapjogokba is beleütköznek intézkedései. „Csehszlovákiában a természetjogban gyökerező legelemibb emberi jogokat is megtagadják a magyaroktól és úgyszólván a fizikai lét biztosításához szükséges eszközöktől is megfosztják őket. Ilyen kormányzati intézkedésekre a náci Németországnak a zsidókkal való bánásmódjától eltekintve nem volt példa a civilizált népek történetében."2 2 Benes és környezete viszonylag rövid időn belül felismerte, hogy kizárólag Csehszlovákia jövőbeni biztonságára hivatkozva nem győzheti meg a szövetséges nagyhatalmakat a magyar nemzetiségű lakosság kitelepítésének a szükségességé­ről. Éppen ezért a magyar nemzetiségnek Csehszlovákia 1938-39. évi tragédiájá­ban játszott szerepéről már addig is hirdetett, alapvetően hamis elméletüket ki­bővítették. A magyarokat kivétel nélkül sovinisztáknak, irredentáknak tüntették fel, s ezt a párizsi béketárgyalások idején később ki is használták.23 A csehszlovákiai eseményekkel párhuzamosan, 1946 elejére Károlyihoz megérkezett a hír, hogy köztársasági elnöknek jelölték őt. 1945 végétől Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád hivatalosan is Károlyi hazatérését sürgette. 1945. de­cember 28-án Rákosi rideg, sőt udvariatlan hangú levelet írt Károlyinak. Szem­rehányást tett neki, mert Fierlinger csehszlovák miniszterelnökkel küldte el a levelét, ami rendkívül kellemetlen volt neki. Ez azt a látszatot keltette, mintha ők rosszban lennének. Rákosi ugyanitt számon kérte Károlyin, hogy miért nem tért még vissza Magyarországra. „Óriási szükség lett volna Rád. Sokak számára egyszerűen érthetetlen volt, hogy miért nem jöttél még haza. Azok, akik nem szívesen látnak itthon, felvetik a kérdést, hogy mivel magyarázható távolléted."2 4 Károlyi londoni követté történő kinevezését Rákosi nem utasította el, de szükségesnek tar­totta, hogy előtte hazajöjjön és megismerje az itthoni viszonyokat. „Sok minden meg­változott még az 1945 év folyamán is, aminek ismerete nélkül valóban bajos volna hazánkat megfelelően képviselni."2 5 22 PIL 274. fond 10/24. ő. e. 120/ res. Be. 1945. november 20. Gyöngyösi levele Puskin szovjet, Schoenfeld amerikai, Gascoigne brit megbízottakhoz. 23 Edvard Benes: Sest let vexilu. Praha. 1947. 232. 24 Károlyi válogatott írásai. 409. 26 Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom