Századok – 2004
Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207
214 JANEK ISTVÁN Hazatérésével kapcsolatosan Károlyi a következőket írta: „Elhatároztam, hogy csak abban az esetben hagyom el Angliát, ha egyhangú meghívást kapok a magyar kormánytól és a Függetlenségi Front összes pártjától. Huszonöt év alatt egy új nemzedék nőtt fel, és erre már hatással lehettek a hivatalos Horthysta propaganda rám szórt rágalmai. Úgy éreztem, nem lenne helyes, ha csupán egy kisebbség hívásának engedve hazaosonnék, kivált olyan időben, amikor a nemzeti érzelmek különféle sérelmeknek vannak kitéve. Úgy döntöttem, hogy csakis akkor térek haza, ha egy szabadon választott magyar parlament semmisnek nyilvánítja azt az 1923-as ítéletet, amely engem hazaárulásban marasztalt el."2 6 Az emigrációban mellette lévő harcostársai, Bölöni és Böhm, akik már hamarabb hazatértek Magyarországra, szerették volna elérni, hogy Károlyit válasszák köztársasági elnökké, hiszen ezzel rehabilitálása is méltóképpen megtörtént volna. Anglia, Franciaország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország vezető körei is szívesen látták volna Károlyit a köztársasági elnöki pozícióban. 1946. február 14-én elhárult a legutolsó akadály is visszatérése elől: a nemzetgyűlés eltörölte az őt megbélyegző „Lex Károlyit". Károlyi egyre jobban csalódott a prágai vezetésben, aminek hangot is adott a magyar parlamentben 1946 tavaszán elhangzott beszédében. Kijelentette: „Sajnálattal, de azt kell megállapítani, hogy ez az ország [Csehszlovákia] nem értette meg a Duna-medence nemzeteinek együttműködését, nem tudatosítja, hogy az ilyen együttműködés nemcsak Magyarország, de a saját érdeke is."2 7 Időközben a magyar kormány, valamint a koalíciós pártok hiába kísérelték meg a közbenjárást a csehszlovák kormánynál a magyarkérdés megoldására. A második prágai tárgyaláson, 1946. február 10-én megállapodás jött létre a két kormány képviselői között. Végül 1946. február 27-én Budapesten kei-ült sor a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény aláírására. Az egyezmény megkötése sem hozott végleges megegyezést a két fél viszonyában. Az egyezmény lényege ugyanis az volt, hogy ahány magyarországi szlovák jelentkezik kitelepülésre, a csehszlovák hatóságok ugyanannyi magyart telepíthetnek át Magyarországra. A fentieken túlmenően a csehszlovák kormány kitelepíthetett még háborús bűnösnek minősített személyeket is, akiknek a száma azonban nem haladhatta meg az 1000 íot. Csehszlovákia a szlovákok áttelepülésének előkészítésére és lebonyolítására propagandabizottságot küldhetett Magyarországra. A bizottság az áttelepülés ösztönzése érdekében írásban és szóban, valamint a magyar rádió útján szlovák nyelven propagandát fejthetett ki a szlovákok körében. 1946. július második felében kiélezetté vált a viszony a két ország között, mivel a magyar közvélemény is tudomást szerzett arról, hogy Csehszlovákia a lakosságcsere-egyezménytől függetlenül — pontosabban azon felül — további 200 ezer magyart szándékozik kitelepíteni az országból, és ehhez a békekonferencia támogatását kérte. A csehszlovák kormány a potsdami egyezmény után módosította, de nem adta fel a 400 ezer magyar nemzetiségű lakos kitelepítésének gon-26 Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül. (Továbbiakban: Károlyi: Hit...) Magvető Kiadó, Budapest 1977. 395. 27 Archív Ministerstva Zahranicnych Vëci - Praha, Prágai KuIiicu-iii";-ztérium Levéltára, (továbbiakban AMZV-Praha) Generálni sekretariát (Kabinetiroda) 168. doboz. 345/B-47. irat.
