Századok – 2004
Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207
212 JANEK ISTVÁN el kell fogadnia, hogy elvesztette a háborút. Súlyosbítja megítélésüket, hogy Németország összeomlásáig a magyarok nem tettek semmit a szövetségesek támogatása érdekében. Taylor 1945 karácsonyán Csehszlovákiába utazott, ezen alkalomból felajánlotta, hogy elvinné Károlyi levelét vagy programját a csehszlovák vezetésnek. Taylor azt tanácsolja Károlyinak, álljon a maga lábára és ne bizakodjon az angol politikai körök segítségében. Az angol álláspont megismerése után Károlyi a csehszlovákiai magyarkérdés rendezése ügyében ismételten levelezésbe kezdett a csehszlovák vezetéssel. Károlyi 1945. december 3-án a Népszava munkatársának adott interjúban fejtette ki külpolitikai nézeteit Csehszlovákiával kapcsolatosan. Nézete szerint Csehszlovákia — más országokkal (Jugoszláviával, Romániával) ellentétben — még nem jött arra rá, hogy az új alapokon létrejött Magyarországot saját maga érdekében is támogatnia kellene. A két nép együttműködése céljából tiszteletben kell tartani a kisebbségek nemzetiségi jogait országaik területén belül és támogatni. „Kétségtelen, hogy keserves tapasztalatai voltak nemzetiségeivel, és nekünk magyaroknak nem szabad elfeledkeznünk, hogy mit tett a Horthy-rendszer Masaryk Tamás Csehszlovákiája ellen, de meggyőződésem, hogy közös jóakarattal a csehszlovákiai magyar kisebbség tövises problémáját is meg tudjuk oldani."2 0 A magyarságot félti, hogy ismét visszaesik az irredentizmusba, amely Közép-Európa fertőző bacilusa. Azt szeretné elérni, hogy amíg a nemzetiségi kérdésben nincs megoldás, a gazdasági együttműködés területein keresztül kellene közelebb kerülni egymáshoz. Károlyi úgy látja, hogy a gazdasági együttműködés előbb vagy utóbb szellemi és politikai együttműködést von maga után. A szovjet kormány kezdetben támogatta a csehszlovák kormány magyarellenes politikáját, de a potsdami konferencia után szorgalmazni kezdte a magyarcsehszlovák kétoldalú tárgyalásokat. A potsdami konferencián a nagyhatalmak nem hagyták jóvá a magyarok kitelepítését. 1945 decemberében, csehszlovák kezdeményezésre a moszkvai és washingtoni kormányok támogatásával kétoldalú tárgyalások kezdődtek. Gyöngyösi János külügyminiszter a csehszlovák kormány meghívására Prágába utazott. A december 3-6. között lefolyt tárgyalásokon21 Csehszlovákiát Clementis külügyi államtitkár képviselte. A tárgyalások során dementis kormánya nevében azt az álláspontot fejtette ki, hogy a csehszlovák vezetés a magyar kisebbséget nem azonos módon ítéli meg a némettel, de ragaszkodik a magyarok csehszlovákiai helyzetének végleges rendezéséhez. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a rendezés nem valósulhat meg határkiigazítás keretében. A magyar tárgyaló fél abban reménykedett, hogy Csehszlovákiában újjáéled a nemzetiségekkel szembeni korábban toleráns Masaryk-féle nemzetiségi politika, s majd ez és a Horthy-rendszer felszámolása, valamint Magyarország demokratizálódása kedvező légkört teremt a két nép múltjából örökölt ellentétek feloldásához. A tárgyalások megkezdése után kiderült, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását illetően gyökeresen eltérnek a nézetek, és ezek lehetetlenné teszik a baráti viszony megteremtését. A magyar delegáció hajlott arra, hogy tárgyaljon a lakosságcseréről 20 Válogatott írások 212-213. 21 A jegyzőkönyv szövegét lásd Lázár György: Csehszlovák-magyar tárgyalások a lakosságcseréről 1945 decemberében. Múltunk 1998/2. számában.
