Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

204 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA Teljesen természetes, hogy a külföldi németségnek a hazával való szorosabb összetartozás iránt erősödő érzése a Német Birodalomban is élénk visszhangra talált, ahol a háború ugyanúgy a népiségi közösség gondolatának újraébresztője volt. Nem a közös szükség tudata-e az, hogy a német népesség minden tagja szorosabban érzi magát összekapcsolva a háború révén és a háború után? A németségi szövetségek tevékenysége A németségi szövetségek tevékenységének módjáról — úgy tűnik — méginkább hamis elképzelései vannak a magyar köröknek. Nem szükséges különbséget tenni a kulturális és egyházi szövetségek között ahhoz, hogy megállapíthassuk: ezeknek a különböző szervezeteknek a munkája kizárólag a kulturális kapcsolat megőrzésére és fenntartására terjed ki mindazokkal, akik a német kultúrkörhöz tartozónak érzik magukat. Más népek szervezeteivel összehasonlítva különösen ki kell emelnünk, hogy a birodalmi németségi szervezetek felelősségteljes vezetői igen következetesen tudatában vannak a politikai vonatkozásű kérdések távoltartása alapelvének. A németségi szövetségek állítólagos céljai A magyar emlékirat utal arra, hogy Magyarországon meg kellene nyugtatni a közvéleményt, hogy a kisebbségi szervezetek kiépítése nem az állampolgári öntudat meggyengítését célozza egy idegen állam érdekében. Ebben az összefüggésben az emlékirat egy Németországban teljesen figyelmen kívül hagyott cikket idéz bizonyítékként arra, hogy egyes német körök, amelyekről az emlékirat kifejezetten elismeri, hogy sem nem hivatalosak, sem nem mérvadók, azon felfogást vallják, hogy a magyarság sorsa az eltűnés a nagynémet érdekszférában! Ezek után a memorandumban erre a nem mérvadó cikkre hivatkozással a következőt jelentik ki: „Magyar társadalmi körökben, sőt kormánykörökben is, nehezen képesek megérteni, milyen célt szolgálhat a magyarországi németség fáradságos egybekovácsolása egy külön, a magyarságtól elkülönített népközösségbe." Itt egyetlen egy felelőtlen hangot általánosítanak és hoznak lehetetlen összefüggésbe a magyarországi németség szerény és törvényileg megalapozott követeléseivel. Ösztöndíj kérdés A magyar emlékirat kifogásolja a birodalmi németségi szövetségek munkamódszereit, különösen magyarországi német hallgatók részére ösztöndíjak nyújtását a német főiskolákon folytatandó tanulmányokhoz. Az ösztöndíjak adományozása a magyar memorandum véleménye szerint zavaró tényezőt képez a többség és kisebbség között, s szükséges annak megszüntetése. Egy régi, már a háború előtt is ápolt tradíció alapján a németségi szövetségek ösztöndíjai, amelyek magán jellegét egyébként nem lehet figyelmen kívül hagyni, alapvetően a külföldi németlakta területek német származású hallgatói számára érhetők el, amennyiben e fiatalembereknek fontos, hogy tanulmányaikat